Azt hiszem, hogy átok ült az életemre,
Az, akit elhagytam, megátkozott engem.
A vállam púpos lett, lábam pedig görbe,
Nem merek már reggel nézni a tükörbe.
Úgy lóg rajtam minden reám szabott ruhám,
Mintha turkálóban öltözködnék csupán.
Vaksi szemeimmel könnyfátyolon nézek,
Minden szürke immár déli napsütésben.
Lelkem sorvadozik, elemészt a bánat,
Nem lelem a párom, kivel már más hálhat.
Átkozom a napot, átkozom a percet,
Amikor reája vetettem szememet.
Kiesett fejemből napjaimnak sora,
Amióta többé nem láttam őt soha,
Úgy tekintek vissza szürke életemre:
A Semmin kívül csak gyötrelem volt benne.
(Bocs, kizárólag a szimmetria kedvéért került ide)
VálaszTörlésVisszatekinteni...
VálaszTörlésEgy cetlivel a kézben kellene. A sok rossz már megvan. Nyitni kell egy új oszlopot "Jó" címmel.
Lehetetlen hogy üres maradjon...
Egy-kettő van a pozitív oldalon is. Még vers is íródott - bár "korai" és nem igazán "átütő" - no nem, mintha a későbbiek azok lennének.
VálaszTörlés"Egy-kettő van a pozitív oldalon is. Még vers is íródott"
VálaszTörlésEddig olvastam csak :)
És hol van :) Felkerült e ide?
Olvasgass! Talán már az Annotációkban is van pozitív oldal. Balatonalmádi télen.
VálaszTörlésKeresem... :)
Talán a Kódolás költészete... ámbár az másról szól...
És, hát, izé... :(
Kéne írni? (Vagy nem írni: megint az jár a fejemben, abba kéne hagyni, mert egyoldalú, sőt, még súlyosabb gyanúm is van ezekkel a zengeményekkel kapcsolatban... )