Fogóval rángattak világra, s anyám nem mondta el nekem.
Fejem fogóba szorítva: ára, hogy élhetem az életem.
Anyám még egyet kihordott, a harmadikra aztán elvetélt,
így lettem én egy öcsémmel boldog gyermek, aki burokban élt,
mert anyám még öcsémtől is óvott; a szülészorvos azt mondta neki:
a gyermek feje megnyomódott, különös figyelem szükségeltetik.
Mikor felnőttem, elszakadtam tőle: nem volt házasságommal elégedett;
jobbat szánt talán fiának? Remélhetem, hogy mégis tévedett?
Mikor a kórházban meglátogattam, összevesztünk megint ezen,
újra csak azt hánytorgatta: milyen rég megmondta már nekem...
Mikor - mérgemben két napot kihagyva - ismét bementem látogatni őt,
a szobát már üresen találtam, az ágyon ott volt a friss, tiszta lepedő.
Szomoru tortenet ez is . Irjal csak .
VálaszTörlésLehet más fájdalmából tanulni?...
VálaszTörlésFontos a megbocsátás önmagunknak... és a másiknak is
VálaszTörlésSzomorú.
VálaszTörlésNekem pont az ellenkezője volt. Nem voltunk olyan bensőséges viszonyban vele, sokat ki is kaptam tőle kiskoromban. De annyit sose beszélgettünk, mint a kórházban, mikor bejártam hozzá.
És ott elárulta keresztanyámnak, hogy csak az bántja, ahogy alakult az életem.
Én nagynénémtől, anyám legfiatalabb húgától hallottam. Amikor már kórházban volt, - én már 40 felé jártam - rá bízott. Azt mondta neki, figyeljen oda rám. Nagynéném évekkel később mesélte el ezt is, mint ahogyan az egész első versszakot is.
VálaszTörlésÉs mondd, mire jó az effajta titkolózás? Csak belerondít az addig szép emlékekbe.
VálaszTörlésKell. Talán nem is elsősorban magunk, hanem talán inkább amiatt, hogy mi okozzunk kevesebb fájdalmat másoknak (?).
VálaszTörlésNem nagyon találkoztam vele addig. Ő Angliában él. majd elküldöm neki ezt a verset, bár nem tudom, az elmúlt években jobban megtanulta-e kezelni a számítógépet. Akkor tanulgatta, mikor nála jártunk, olyan 9 éve már.
VálaszTörlésEzt úgy általában gondoltam, minden téren. Mint a "gólya hozza a kisbabát"-dolog. Egyszer úgyis kiderül és akkor nagy a csalódás.
VálaszTörlésHa kezdetektól az igazat tudja az ember, nem biztos, hogy az rosszat tesz a kapcsolatnak.
Fene tudja, miért. Én, emlékszem, kamasz koromban számtalan dologról úgy gondoltam, másképpen csinálom majd, mint szüleim velem, velünk, meg általában. Aztán másképp is lett: mindent rosszabbul csináltam, azt hiszem.
VálaszTörlésElőször az ütött szíven, amikor.... de ezt talán versben, "virágnyelven", ha el nem felejtem, mi jutott most eszembe.
Látom, egészen más jutott eszembe. Igen, ha kezdetektől világos minden, akkor lehet nyílt lapokkal játszani. Ezzel meg lehet - talán - előzni bizonyos csalódásokat, de eleve meg lehet akadályozni - utólag okosan dőrének nevezhető - reményeket is, amelyek nem biztos, hogy dőre voltuk, vagy "hiábavalóságuk" ellenére haszontalanok.
VálaszTörlésMire jó az illúziótlan élet?
De nem éppen ilyen illúziók kellenek.
VálaszTörlésMondjuk, a Mikulás az még jó, de amit pl. családon belül titkolnak,
holott nincs is jelentősége, vagy legalábbis alig-az már butaság.
Ilyenkor abból van a harag, hogy ezt hazugságnak vesszük. De hát az is.
Átérzem :(
VálaszTörlés15 éve volt.
VálaszTörlésnem számít.
VálaszTörlésIgazából minden de legalább is a legtöbb szülő jót akar gyermekének...aki agyba-főbe veri még az is...vagy az inkább magának? Na lám már az első gondolatba belegabalyodtam...
VálaszTörlésSzóval nem könnyű a szülőnek sem de a gyermeknek sem...valahogy mindenki meg akar felelni valakinek, és eközben elvész a lényeg. Ami nem lenne más, mint a szeretetteljes odafigyelés. Ha ismerem a másik igényét, gondolatát, okosan navigálom, én pedig jól lavírozok az élet útvesztőjén, megszülethetne a kiteljesedés, amely állapotban mindenki a helyén van, és megkockáztatom, boldog....
Ehhez még fel kell nőnünk, leküzdeni kicsinyes önzésünket, és csak ÚGY élni, és élni hagyni egy szeretetteljes burokban.
Anyukám jó anya volt, szerettem, ...már tudom, hogy nem eléggé, ezért nekem is vannak hasonló verseim, írásaim. Vannak nyomasztó gondolataim, átsírt éjszakáim, még így másfél év után is....Anya elvesztése mindenhogy kín, és az űrt mit maga után hagy, semmi nem pótolja....
Ezt ugyanígy gondolom én is. Nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fog. Nekem is másfél éve....
VálaszTörlésJöhetnék közhelyekkel, de nem teszem....
VálaszTörlésNem is kell. Te is tudod ugyanazt...
VálaszTörléshttp://ancibo.multiply.com/journal/item/177/177
VálaszTörlés