2010. július 5., hétfő
Utálat
Utálom azokat az embereket,
Kik másként beszélnek, mint ahogy cselekszenek.
Utálom az olyan embereket,
Akik megtagadják maguktól a szeretetet.
Utálom azokat az embereket,
Kik túl gyávák, hogy boldogok legyenek.
Utálom az olyan embereket,
Akik meddő önsajnálatban fetrengenek.
Mind emiatt néha irtózatosan
És fertelmesen utálom magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A legrosszabb, ha magadat utálod. Meg kéne békélned önmagaddal.
VálaszTörlésHidd el, tudom, miről beszélek....
"Kik másként beszélnek, mint ahogy cselekszenek." - Ez a túlélés egyfajta módszere.
VálaszTörlés"Akik megtagadják maguktól a szeretetet." - Megtagadják? vagy hiába várják, mégsem jön??
"Kik túl gyávák, hogy boldogok legyenek." - Vagy mindent megtettek érte, mégis hiábavaló volt??
"Akik meddő önsajnálatban fetrengenek." - Senki nem tud igazán megérteni, mert senki nem ment át azon, amin vagyis ahogy "én", és ők nem "én", nem az "én" érzéseimmel, hozzáállásommal látják. Ki sajnáljon? Nincs más, aki megtenné, mint mi magunk... S talán nem is várjuk el mástól...
Már az előbbi válaszodra is eszembe jutott, de nem bírom megállni: Ha valóban csak ennyi a lehetőség a kiútra, akkor tényleg racionális opció a "köteles" beszéd?! (Az ugyan ugyan nem erről szólt, de átvitt értelemben ide is tartozik).
VálaszTörlésÉn NEM akarom, hogy a Szárszó és a Csőd rólam szóljon!
Ha nem vagyok képes - legalább a fenti módon - távolságot tartani, annak súlyos következményei lehetnének.