Hová rohanok, lélekszakadva mindig,
Hisz nem vár rám senki, soha?
Három napot, ha élek egy évben,
Az már valóban maga a csoda.
Mókuskerék ez az egész élet:
Rohanhatsz benne, míg beleszakadsz;
Ha igyekszel, és még gyorsabban éled,
Akkor is csak egy helyben maradsz.
Kevés az, ami a szívnek fontos:
Rokonok, barátok szerelem.
A többi csak növeli mind a gondot,
Megélhetnénk nélküle is, kényelmesen.
Le kellene lassítani végre!
Megfogni az elfolyó időt:
Fű növését hallgatni a réten,
Hanyatt fekve bámulni felhőt.
Tényleg ez kéne:-))
VálaszTörlésKlasszul hangzik, de én szeretem élvezni a hétköznapok adta örömöket is.
VálaszTörlésLassításra remény sincs szerintem, hisz felvettük már, megszoktuk ezt a pörgős életet. :-)) Én legalábbis... :-)
VálaszTörlésAmúgy gratulálok a versedhez, tetszett!
Én most már vagy 6-8 éve mindig nyár végén sokallok be. Nekem a nyár gyakorlatilag mindig munkával telik, és általában decemberre marad meg minden szabadságom.
VálaszTörlésNekem is. Aztán átviszem a következő évre. Az idén 94 nappal kezdtem...
VálaszTörlés