2010. július 13., kedd
Átok reggelek
Minden átok reggelemen ugyanarra ébredek:
Nincsen a világon senki, akit megölelhetek.
Senki a világon, aki szívesen ölelne meg,
Nincs, aki felderítené komor, sötét kedvemet.
Könyörögni nem fogok, mert koldus azért nem vagyok,
Tíz évet már túléltem így, ennyit még csak kibírok.
Robot, barlang, napi gondok, komor, sötét fellegek:
Ha az élet ennyiből áll, hát az Isten verje meg!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tisztában vagyok vele, hogy "gyengus rigmus" az előzőhöz képest, de én nem vagyok egy József Attila.
VálaszTörlésEz a vers "gyengus rigmus"-sal így jó!
VálaszTörléskösz.
VálaszTörlésHa ilyen átkozottak a reggelek, akkor milyenek lehetnek az éjszakák?
VálaszTörlésHa kikapcsolom a monitort, sötétek.
VálaszTörlésEnnyire azért csak nem sz.r a reggel! Van 5 gyereked, nem?
VálaszTörlésMegölelheted őket is....
Ja. A legkisebb már a hóna alá vesz :) A lányom meg majd ezt az oldalt is megblogolja, mint a múltkoriban egyszer.
VálaszTörlésDe szeret Téged! Még ha nem is tudja kimutatni.
VálaszTörlésBiztosan. Majd lezárom belső használatra a lapot. Úgyis legalább olyan sz@r ez a vers, mint amiről szól.
VálaszTörlésEzek most a Te reggeleid, vagy azonosultál valaki másokkal?
VálaszTörlésNe kezdd már megint!
VálaszTörlésNem szar, és ma ez volt ami foglalkoztatott Téged. Ennyi.
Részletezzem? Nem vagyok azonos senkivel csak magammal. Még, ha néha témát, vagy stílust lopok is. (Bár most, hogy mondod... nem vagyok Magyar Gárda tag :) )
VálaszTörlésÉs munkásőr sem
VálaszTörlésés magányos sem...
Ezért kérdeztem.
A munkásőrséget feloszlatták a rendszerváltáskor, annak nem lehet senki tagja, mert alkotmány ellenes. (mondjuk addig sem érdekeltek).
VálaszTörlésEgyébként meg pillanatnyilag az a gondom, hogy elhagytam valahol a József Attila kötetem. Napok óta nem lelem sehol. Pedig jó régen megvolt már, apám után hozzám nőtt.
Na jó! Jön a másik mai vers.
VálaszTörlésJöhet :-)
VálaszTörlés