Üvegablak mögül nézed a világot.
Nem éget a napfény, nem áztat a zápor.
Rohan a vonatod, tudod, meg nem állhatsz.
Fájni azért fájhat?
Elmúlik az éjjel, megcsörren a vekker,
Álmot szakít széjjel minden átok reggel.
Tudod, hogy csak álom, valóra nem válhat.
Fájni azért fájhat?
Szürke lett világod, nincsen többé vágyad,
A szíved helyébe hatalmas űr támadt?
Mutass vidám arcot, rándítsd meg a vállad!
Fájni azért fájhat?
Hogyha a villamos levágja a lábad,
Hogyha a valóság kitépi a szárnyad,
Építsd újra jövőd, ne sújtson a bánat!
Fájni azért fájhat?
Ócska életedre tudod, nincs bocsánat?
Csak magadat okold, ne hárítsd hibádat!
Ne nyüszíts hiába, szorítsd össze szádat!
De fájni azért fájhat?
Fájni fájhat, fáj is. De ha nem gondolnánk mindig a fájdalomra, könnyebben viselnénk a terheket.
VálaszTörlésEz is tetszett.
VálaszTörlésHogyha a villamos levágja a lábad,
VálaszTörlésHogyha a valóság kitépi a szárnyad,
Építsd újra jövőd, ne sújtson a bánat!
Mindig ezt emlegetik, ezt szánják okulásnak, örülni kell, mert nem vagy béna, ép a tested...
Igaz.
És közülük sokan meg is teszik, és újraépítik a jövőt. Ez az igaz akarat, az igazi nagyság. Élnek az élet adta lehetőségekkel, s így mást is élni hagynak...