Hübrisz

Szeretném végre versbe szedni,
mily boldog vagyok:
éjszakáim is fényesek,
akár, ha Nap ragyog.

Ha lenn, az uccán lépkedek,
megáll a forgalom,
a boldogságnak fénye úgy
átragyog arcomon.

Van gyermekem, van munkám, és
értelmes életem:
a boldogsághoz nékem nem
hiányzik semmi sem.

Sok jó barát, ha fölkeres,
elmondja bánatát,
mind boldogan megy tőlem el,
mert gondja messze száll.

Ismernek engem mindenütt,
a nevem fenn ragyog:
a teljesítményem dicséri,
s, ez nagyszerű dolog.

Bár helyzetem nem ingyen jár:
küzdöttem én, nagyon,
kettőnk között megvallhatom:
szerencsefi vagyok.

S, ha néhanap egy-egy király,
vagy elnök fölkeres,
rövid beszélgetés után
szívük már repes,

hisz boldogan távoznak el,
mert gondjuk elmúlt már:
népükre, ím a szebb jövő,
és prosperitás vár.

Csupán csak egy nem kérte még
segítségemet,
de nap-nap után várom már
a hívó üzenetet:

Megtanítom neki, hogyan
mentsen meg Titeket,
ezzel teszem boldoggá majd
az én Istenemet.