Fekete ruhás, fityulás
Kisasszonyok,
Templomba sietnek, ha a
Harang kong.
Valamit nem értek, és ez
Fura dolog:
Miért éppen feketét kell
Hordanotok?
Miért is kell nektek egy életen át
Gyászolnotok?
Isten - tudom - fiát áldozta értünk,
Ez egy dolog,
De Ti egy egész életre jegyeztétek el
Vele magatok,
És jegyesnek lenni nem olyan
Gyászos dolog.
Jegyesként vidámabb ruhákban is
Járkálhatnátok,
Attól fogadalmatokat még bőven
Megtarthatnátok.
Elnézést kérek, kissé profánra sikerült, senkit nem óhajtok bántani vele.
VálaszTörléshttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kalkuttai_Boldog_Ter%C3%A9z
VálaszTörlésŐ nem járt feketében. Ennek ellenére magára vette mások fájdalmát, nyomorúságát.
Bár, rajta kívül nem emlékszem, hogy láttam volna más apácát színes ruhában....
Van - úgy rémlik - fehér ruhás rend is, bár az inkább csak férfiaknál.
VálaszTörlésNos kicsit utána olvastam:
a katolikus egyházban a papi rend szentségében csak férfiak részesülhetnek. Így a szerzetesi fogadalmakat tevő nők nem válhatnak klerikussá, még a legszigorúbb regula szerint, klauzurában élők sem. Ug]anakkor mégis egyházi személyeknek számítanak mint a szerzetesi közösség tagjai. Ezek a közösségek szervezeti formájukat, életmódjukat, céljaikat és munkájukat (hivatásukat) tekintve valóban igen sokfélék; jóval gazdagabbak és változatosabbak a nagyszámú női szerzetesrendek, mind a férfi rendek.
A női szerzetesi közösségek egy része szerzetesrend, más része ún. kongregáció vagy szodalitás. A nővérek (akiknek megnevezése a fogadalmak fokozatát tekintve is sokféle: mater, soror, laika, általában közös megnevezés az apáca) élhetnek szoros szerzetesi közösségben, klauzurával rendelkező zárdában, klastromban vagy szerzetesi házban, ekkor egységes szerzetesi ruhát viselnek, amely az adott rendre jellemző. A kongregációk és szodalitások tagjai, vagy a tagok egy része nem él szerzetesi közösségben, hanem adott esetben a világiak között marad, akár a családjában. Ők nem feltétlenül hordanak egyenruhát.
A női rendek többsége nem pápai alapítású, hanem egyházmegyei jóváhagyással jött létre, és azt később az illetékes római kongregáció megerősítette. Mivel a női szerzetesi közösségek nem papi társaságok, így alakításuk is jóval könnyebb volt. Lényegében elégnek bizonyult, ha néhány buzgó hölgy társult valamilyen magasztos szándékkal és céllal, s elhatározták a szerzetesi életvitelt, akkor ehhez találtak egy megfelelő egyházi személyt (szerzetest vagy világi papot), aki segített megszerkeszteni szabályaikat, majd azokat a területileg illetékes ordinárius elé terjesztették jóváhagyás végett. Ennek, valamint a már említett szerzetesi reneszánsznak tudható be, hogy a korszakunkban működő 41 féle női szerzetesi közösségből 12 magyar alapítású volt, s ezek közül egy a 19. század második felében, egy a századelőn és tíz a két háború között alakult. További két középkori eredetű, de az idők folyamán Magyarországon megszűnt rendet is korszakunkban szerveztek újjá és lett magyar provinciájuk.
Bár a századfordulóig is szép számmal működtek Magyarországon közkedvelt apácarendek, amelyeknek hagyományos munkaterülete az oktatás-nevelés és a betegápolás volt, ám nem fejtettek ki különösebb aktivitást más területeken. Ehhez képest n főként 1919 utántól 1950-ig n meglepő, mondhatni példa nélküli volt nagyarányú elterjedésük, aktivitásuknak megnövekedése és merőben új hivatásokban történő megjelenésük, beleértve a társadalmi-szociális kérdéseket, sőt akár a közéletet is (lásd Szociális Terstvérek Társasága). Számszerű növekedésüket jelzi, hogy 1920-ban 232 zárdában 3288 apáca élt 26 rendben, 1927-ben 29 rendben, 288 házban 4772-en voltak, 1935-ben 409 zárdában már 6667 apáca volt. 1943-ban 41 rendben 650 házuk működött. (Ekkori létszámukat nem ismerjük.) 1950-ben pedig női szerzetesi közösségnek 454 zárdája volt 10 213 nővérrel.[529]
1920 és 1950 között tehát az apácák száma háromszorosára növekedett. Az egyes női szerzetesek között hivatásukat tekintve sem egyszerű különbséget tenni vagy valamely kategóriába sorolni őket. Ez onnan adódik, hogy főként a népesebb rendek, illetve az újonnan alakultak egyidejűleg többféle hivatást is végeztek: iskolai oktatással, iskolán kívüli neveléssel, kórházi ápolással és egyéb gondozással, karitatív és szociális munkával, kulturális tevékenységgel, egyszerű háztartásvezetéssel és hitoktatással, templomi szolgálattal, missziós tevékenységgel egyaránt foglalkozhattak n néhány közülük pedig kimondottan kontemplatív jellegű volt. Így tehát az általunk megkísérelt kategorizálás inkább csak tájékoztató jellegű lehet.
http://www.tankonyvtar.hu/katolikus-vallas/katolikus-egyhaz-080903-33
Eddig is tudtam, most csak megerősödtem benne, hogy ez a kis versike, igen-igen felületes benyomásokon alapult.
Ez aztán a kimerítő tájékoztatás! Köszi.
VálaszTörlésNem biztos, hogy mindig a gyász színe a fekete...
VálaszTörlésTudok erre egy érdekes példát is:
"Ám, ahogy a divat a vett anyagot helyezte előtérbe, a menyasszonyi ruhák sem az otthon előállítható anyagból készültek. Így a vásárolható fekete anyag számított a legdivatosabbnak, amit gyakran a váci Meinzer-féle Menyasszonyboltban vagy Ottó Józsefnek, Aranyhordóhoz címzett textiles üzletében vásároltak meg. Így terjedhetett el jellegzetes diósjenői különlegességként a fekete menyasszonyi viselet."
És ni :)
Dominikánus apácák Vásárhelyen
Azon kívül az sem biztos, hogy a fekete a gyász színe: Kínában hagyományosan a fehér a gyász színe, a vörös a boldogságé, ahogy a sárkány is a boldogság és öröm jelképe. Fekete menyasszonyi ruhát már én is láttam - hogy is mondjam: szövetruhát. De olyan fekete csipke menyasszonyi ruhának, mint fehérből, szerintem perverzió :) hiszen a feket csipke a temetői gyász jelképe. Persze minden változik állandóan (főleg a piac nyomására).
VálaszTörlésNem kell messzire menni: az Ormánságban is fehér a gyász színe.
VálaszTörléshttp://www.sulinet.hu/tart/cikk/mc/0/13272/1
Ezt nem tudtam.
VálaszTörlésFekete menyasszonyi ruha... ez érdekes.
VálaszTörlésMég én is tudok újat mondani Neked:-))
VálaszTörlésÉs ez miért meglepő? Mi vagyok én? A mindent tudó vénember?!!!
VálaszTörlésEurópában az a gáz a fekete menyasszonyi ruhában, hogy hagyományosan a fehér a tisztaság színe és nem a fekete. A fehérhez tapadhat más jelentés, a feketéhez a tisztaság jelentése nehezen.
VálaszTörlésPersze a menyasszonyi viseletnek ma már nem is szükséges ezt kifejeznie, mint ahogyan korábban kellett.
A "tisztaság" kifejezése - úgy gondolom, de tévedhetek is - szoros összefüggésben állt azzal, hogy az öröklés rendjében célszerű volt megbizonyosodni felőle: a vagyont valóban a tulajdonos - és ez, ugye, többnyire a férfi volt - leszármazottja örökli majd. A "tisztaság" - a frissen esett hó - szűzhó, ugye, magyarul, stb. - fehér szimbolikája a menyasszony esetében pontosan a vagyon utódlásának megbízhatóságát erősíteni volt hivatott.
Tudom, ez amolyan "marxista" érvelési mód, a fiamat már meghúzták volna a vizsgáin, ha ilyeneket mond, de azt hiszem, hogy a fehér-tisztaság - menyasszonyi szimbolikája az európai földvagyon - alapú termelési mód - a feudalizmus öröksége lehet, hiszen a föld elaprózódásának megakadályozása céljából kellett megbizonyosodni arról, hogy a majdani örökös saját gyermek, és nem másé.
Hová elkanyarodtunk az apácáktól... :)
VálaszTörlésNa látod, ezért is szeretem ezeket, mert annyit lehet tanulni egy-egy felvetett gondolatból, idehozott "citálmányból"
Na ja, az apácákat legközelebb beszéljük ki :-)))))
VálaszTörlésValóban bizarr a fekete. Az én környezetemben egyértelműen a gyász színe, bár alkalmi ruhaként vagy csak hétköznapra teljesen elfogadott. Azért, emlékszem, hogy pár éve felvettem a fekete farmeromhoz egy fekete magas nyakú garbót, amire páran megkérdezték a kollégáim közül, hogy történt-e valami. Mondtam, hogy egyszerűen csak Zorronak öltöztem :-)
VálaszTörlésPicit körülnézem a neten és a menyasszonyi ruha kínálatban már van piros és kék is. Az ismeretségi körömben az utóbbi években még egyértelműen a fehér volt a menyasszony színe ( valami kékkel, persze :D ), de már nem a hófehér. Ekrü, csontszínű és egyéb árnyalatok a divatosak mostanság.
Nem. Csak egy nagyon művelt ember, aki többet tud, mint én:-))
VálaszTörlésEmlékszem, régen a Depeche Mode-rajongók jártak feketében.
VálaszTörlésSokszor mi is úgy öltöztünk a barátnőimmel. De ma már tényleg
a gyász színe számomra a fekete, még alkalomra se szoktam teljesen
feketébe öltözni.
A menyasszonyi ruhák terén ma már nagy a színválaszték.
Persze a legszebb fehérben és a halvány ekrü és csontszínben.
Esetleg bordó díszítéssel. Tavaly volt szerencsém egyik barátnőmnek
a menyasszonyi ruháját megcsinálni. Egy készen vásárolt, igen rossz
állapotban levő ruhát teljesen szétszedtem és újra összeraktam-kicsit
másképp. Érdekes munka volt és tetszett a dolog, szívesen csinálnám
úgy, hogy egy saját szalont nyitnék. De én magam sose viselnék ilyet.
Tudom, hogy nem érezném jól magam egy olyan nagy abroncsos göncben.
Nagy lányom ilyen "ghot", vagy gót vagy milyen. Neki vannak olyan ruhái, mint a fekete csipke, volt egy időszak, soha nem vett föl mást, csak feketét. Eszméletlen volt, egyébként pedig azt hihette volna az ember, hogy egész normális :)
VálaszTörlés