Zakatit

Hiányoltad egy újabb versemet.
Én mondom Neked, ne tedd!
Én most majd megint úgyis csak ugyanarról írok,
ezzel veszem el minden jó kedvedet.

Hogy: "Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!"?
"De fiam: te magad választottad ezt."
"Mást vártam, mint amit kaptam!"
"Ezt előre is írásba adhattam volna neked."

"De, mégis, miért nem írsz vidámabb verseket?"
"Hát, mert nem érzem túl vidáman magam.
A borosüvegből a pohárba is csak azt töltheted,
ami az üvegben benne van."

A hordót kellett volna jó borral megtölteni,
ha a pohárból bort inni jót akarsz:
ecetes hordóból bort meríteni
nem kocsmárosra: egy Megváltóra váró feladat.

Káromolhatnám Istent is, persze,
hogy nem küldött megváltót nekem.
A romlott borsót is hiába okádom a falra,
úgyis én meszelem le majd keserűségemet.

Az Öreg nem lehet oka semminek,
része ő is - ha van - a Törvényeknek:
hiába is teremtette belénk a Létet,
azt adhatott talán, de nem szabhatta meg végzeted.

Minden éremnek van másik oldala is, persze,
sőt, néhanap az élén is gurul,
de, ha fél szemedre vakon pislogsz rá csak,
mindíg ugyanaz az oldal, ami rád borul.

Most tipikusan olyan szöveget írtam,
aminek sora nem ér ki falig.
Lehet, hogy rímben és ritmusban is van híja,
és lehet, hogy értelem is alig

akad benne: tudom, zavaros lett ez a szöveg,
De csak annyira, mint én magam vagyok:
Hiába is állna előttem félig üresen az üveg,
Ha színjózanon is csak ilyen hülyeségeket írogatok.