A zongora rám esett.
Már nehezen bírom
Egyedül terhemet.
Így hát csak egyre írom
Jajongó versemet.
Mi kettőnek semmi,
Vagy könnyű teher lehet,
És többnek vállra kapni
Maga az élvezet,
Külön-külön cipelni
- A páncéltőkéseket -
Földszintre le:
Maga alá temet.
És fölfele:
Roppantja gerincedet.
Igen, valóban így van, ha az embernek van igaz, lelki társa, könnyebb mindent átvészelni, megoszlik a teher.
VálaszTörlésMost, hogy anyát műteni kellett (2 helyen eltört jobb láb), apu végig bent volt vele a kórházban, s anyának ez a tudat már nagy erőt adott.
Ezért is félő egyedül szembenézni azzal, ami még a lassan 36 év után az ember előtt áll...