Szerepek

Olyan darabban játszom réges-régen,
minek a végét nem is ismerem,
szerepeket alakítok benne;
története az egész életem.

Nem ismerem az Írót, ki szerezte.
A Rendezőt sem láttam még soha.
Fordulata néha teljesen idétlen:
amolyan Deus ex machina.

Amikor felgördült a függöny,
nem voltam még a színpadon,
mégis én voltam a főszerepben akkor
akire vártak már, nagyon.

Az előadás csak haladt tovább,
a szín is folyton változott,
a boldog gyermek benne felnőtt közben
és boldog jövőről álmodott.

Voltam már a darabban táncos,
szerető, férj és apa;
eljátszottam a szakembert,
a dolgozót, ki fáradtan tér haza.

Volt szerep, mit játszani utáltam,
nem is akartam játszani soha,
a szereposztás ellen mégsem tiltakoztam:
bölcs voltam vajon, vagy ostoba?

Van oly szerep, amit még sokszor
szívesen eljátszanék,
sok évnyi tapasztalat után
talán jobban is alakítanék,

de az előadás csak folyik tovább,
és mindig vár újabb szerep;
hiába bár bukás, vagy siker,
ismételni csak ritkán lehet.

Egy dolgot kéne jól az észbe vésnem:
- és ez nem mindig világos talán -
itt nem bakizhatsz túl sokat a színen:
nem lesz többé még egy előadás.

Még egy szerepet, a Rendező,
tudom, hogy szán nekem,
hogy felkészüljek rá, vajon
elég lesz-e egész életem?