egy világot hordozol magadban.
Fénylő hegycsúcsain tündököl a Nap,
Sötét mélysége pokolbeli katlan,
és a tengert járja bent a lélek, hogyha szárnyra kap.
Kalászt érlelő mezőit szél borzolja,
tölgyes erdeiben hűs patak csobog,
sivatagját izzó kőtenger borítja,
hideg sarkvidékén nyirkos köd gomolyog.
Bár néked mit sem érhet önmagában e sok csoda,
hisz zeg-zugát Te magad be nem járhatod,
és csak más lelkének tájain bolyongva,
két szemében tükröződve láthatod,
de még, ha egyedül élsz is, magadban,
és más szeme csodáidból mit se lát,
mégis csak legyél biztos abban,
hogy világod nélkül kevesebb lenne a Világ!
Ez nagyon szép. Mintha optimistább lenne a többinél:-))
VálaszTörlésVonatkoztathatod magadra (akkor hangzik nagyon optimistán!),
de az olvasó is saját magára.
Tudom. Ha mást nem csináltam volna egész életemben, csak ezt írom meg, és ha egy-két emberen kívül senki sem olvassa, akkor is megérte. Lehet, hogy nem a legjobb, de a legszebb, amit valaha írtam.
VálaszTörlésAz utólsó sor a "korona".
VálaszTörlésEzt olvasván, aki önmagát semmire sem becsüli, még abba az emberbe is belenyilall, hogy lehet, hogy mégiscsak ér valamit, csupán nem a megfelelő szemekbe nézett bele, ezért látott torz képet...
VálaszTörlésGyönyörű sorok, köszönöm Neked, Fabijoe!
Gratulálok! Ez igen, köszönöm!
VálaszTörlés“Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.” (Francois Mauriac)
VálaszTörlésSztem ez a legjobb versed.
VálaszTörlésÉs végre, pozitív, optimista gondolatokkal van teli!!! :-)))))
Nagyon jó olvasni ezt a verset .
VálaszTörlésGratulálok és köszönöm ! :)
Osztom a véleményt! Szerintem is az első sorban van a helye! Köszönöm és gratulálok!
VálaszTörlés