2011. július 11., hétfő

Kiiratkozom


Miféle közöm van társaságotokhoz?
Nem is volt nekem soha.
"Kiírtam magam a társadalomból,"
mely ennyire ostoba.

Próbáltam súgni fülbe és szemen
keresztül, hogy jól vigyázz,
mert akit magad fölé apának teszel,
nem hoz majd mást, csak gyászt.

Amiért harcoltál, amiért szenvedsz,
lenyúlja pillanat alatt.
Hát csakis magadnak köszönheted,
ha elveszi majd, amid maradt.

Gondolom eltelik pár évtized,
míg annyira nő majd a nyomor,
hogy felkapja sok ember majd a vizet,
mert nem veszi be a gyomor

többet az álszent szemforgató
szemét-ember dumát,
hogy minél több egy kézben a hatalom,
rád annál nagyobb jólét vár.

Én ebből többé nem kérek már,
hát most kiiratkozom,
és mert mindig elhazudod a szavazást,
többé már nem szavazok,

de ne hidd, hogy ezzel azt jelezném:
rád bízom döntésemet,
csak annyit jelzek ezzel neked:
hazugnak ismertelek.



5 megjegyzés:

  1. A politikát (részint jogosan) rühellők részére ajánlom az előző verseket, valamint ezt a haikut:

    Úton

    Éltem. Szerettem.
    Hiába. Úton vagyok.
    A másvilágra.


    Hopp, ez már volt egyszer Katinál, azt hiszem. Akkor ezt:

    Felhő

    Ha felhő szállna
    a Nap elé az égen,
    nem érne napfény.


    Vagy ezt:

    Hatalom

    Ha nem diktálná
    hatalom, hogyan éljünk,
    szabadon élhetnénk.



    Jaj! Ez meg megint politika...

    VálaszTörlés
  2. Nem hallod üvöltök! - lenn a mocskos útcán!!
    Nem hallod üvöltök!!- Te sohasem sirtál..........




























    sírtál??

    VálaszTörlés
  3. Már fordult elő velem...
    Rémlik: egyszer kaptam egy pofont apámtól. Biztos megérdemeltem, de már nem tudom, miért kaptam, csak arra emlékszem, hogy leestem a székről. Akkor biztos sírtam.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.