Hiába mondtam, hogy nem lesz jó vége,
nem hallgattatok rám soha,
és, hogy itt feküsztök kazalban, mint kéve,
hát döntsd el, hogy ki volt ostoba!
A hegyen át jöttek először csak páran,
majd a hágón egyre többen.
Akkor az utcán még rájuk csodálkoztak,
később az embereknek már a szíve döbben.
Hogy a hírt hallottuk a harmadik határból,
rémhírnek tartottad csupán:
Ki gondolhatna róluk rosszat? Csak pletykáról,
rosszindulatról szól a hír, bután.
Lassan már elleptek mindent.
Elvették tőlünk a fényt, a levegőt,
és, hogy ez lesz a vége, látszott,
de te még mindig védted őt.
Hát most védd az ellent, hogyha gondolod,
hogy vérmocskos hajad csapzottan lóg,
és társaiddal egy halomba rakva
fölötted varjak gyászzenéje szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.