Csak úgy leírtam (Tudod, nekem...)

Tudod, nekem gyakran oda kell figyelnem,
hogy ne kezdjek hangosan zokogni,
főleg, hogyha utána olvasom egy versem,
és bárhogy erőlködöm, képtelen vagyok felfogni,
mi is lehet, az a dolog mélyen bennem,
ami erre az útra vitt?
Hogyan árusítom ki lelkem,
és teszem közszemlére itt
olyan gyarlóságaimat, mit mások
szégyellve rejtenének el,
hogy ne lássa senki. Én még mélyebbre ások,
hogy a napfény fedje fel
mindazt, mi gyarló, titkolni való,
és bennem a mélyben rág.
Na tessék! Ezt is csak úgy "lekentem".
És még mindig forog a világ.