Te gyűrt lepedő

Te gyűrt lepedő, szebb napokat láttál:
dúltak rajtad vad csaták.
Te öreg szív, soha nem fáztál,
hevítettek az éji csodák.

Miért múlik minden öröm?
Miért tűnik el mind, ami jó?
A nyárra miért csak mindig az ősz jön?
Miért lep be mindent a téli hó?

Te nagy takaró, mindent eltakartál,
ami alattad történhetett.
Te vak sors, engem durván átráztál,
hogy utam kis szobámba vezetett.

Miért érzem zsákutcának
utam, miért szorítanak a falak?
Miért van, hogy a nosztalgiának
egyre nagyobb teret nyújtanak?