Halál- vagy élet- üzem?

1., Ma újabb ponton érzek szúrást a bőrömön:
     nap-mint nap új rügyet bont rajta a halál.
     Lassan túljutok már minden örömön,
     és lelkem mindenben csak sötétet talál?

2., Bár tudom, hogy nem ez az élet lényege:
     az élet maga nem az elmúlásról szól.
     Mégis: hiába néz rám létünk kék ege,
     ha szívemben folyton a magány zakatol.

3.,Bárhogy számítom, magányban élek,
    bár ez amolyan társas magány.
    Jobbat már régen nem remélek,
    szívembe ette magát a hiány.

4.,De nem is erről szándékoztam most írni,
    hanem arról, ami egy versben megfogott;
    hogyan is tudnék azzal másként bírni,
    amikor hirtelen magadra vonatkoztatsz egy-egy mondatot?

5.,"A test és a lélek halálüzemre tér át"
     bizonyos körülmények fennforgása esetén.
     Ebben életem eddig nem ismert tréfát.
     Mintha nem is más fogalmazta volna meg, hanem én.

6., "Az agyat a leggonoszabb gondolatok járják",
     és nem segíthet rajta az önmarcangoló versírás.
     A képzetek, mint lobogó fáklyák
     gyújtanak sötét tüzeket, ha nem érkezik a szó.

7., Én nem tudom, ki hogy' van vele;
     számomra az érintés létszükséglet.
     Életem a hiánnyal van tele.
     Évtizede csak játszom, hogy élek.

8., De ez másodrendű dolog; efemer csupán:
     elmúlik, mint minden egyedi élet.
     Van mögötte más is, ami engem ver kupán,
     és amitől egy másik síkon félek:

9., Mi van, ha a helyzet nem egyedi,
     hanem alapvető, és általánosítható?
     Mi van, ha az élet, amely valóban emberi,
    olyan ritka, mint a Szaharában mostanság a hó?

10., Mi van, ha ez a lét általános,
       és logikus, hogy terjed a szingli-magány?
       Mi van, ha az ember felismerte: világára káros,
       és elkezdte kiirtani önmagát?

11.,Mi van akkor, ha én képzelem rosszul azt,
      hogy mi is lenne a Rend,
     és hiába is várnám: mások ugyanúgy,
     ahogyan én, soha sem érik el a végtelent?

12., Én nem hiszem, hogy a ember ennyire
       megváltozott volna az évmilliók alatt,
       és a gorillák majomszeretete csak a NYENYI-re
       változtathatta volna az emberi vonásokat.

13., Én nem vagyok költő, vagy nagy gondolkodó,
       és nem is mindig vagyok képes jól kifejezni magam,
       de úgy  hiszem - és úgy is gondolom -,
       írásaim mindig ugyanazt járják körbe - talán hasztalan.

14., Másutt is írtam már: ha akad
       legalább egy ember, akit elgondolkodtatott írásom,
       bármily gyarló sorokból is fakad gondolatmenete:
       már jó, hogy a sorok meglátták a holnapot.