Karaván

Lassú léptű lábak járnak
közepén a kősíkságnak.
Púpos háton nagy a teher,
de a teve csak menetel.

Leples alak ül a hátán,
fehérben: ő nem  a Sátán.
Arcát fedi vászon kendő,
tűző Naptól megvédendő.

Elindultak jókor reggel,
mennek szembe a szelekkel.
Esőt szél itt nem hoz soha;
a táj száraz és mostoha.

Tikkad ember, fárad láb is,
messze van még az oázis.
Kötőféken ballag állat,
csak estére vernek sátrat.

Láthatáron sincsen pára,
csak csalfa Fata Morgána:
csorgó vizet, pálmát idéz,
embert őrületbe igéz.

De az állat tudja jobban,
hogy a vége még távol van:
Egy nap telik, mint a másik,
mire az út majd elvásik.