Eső hull csendesen
utcára, tetőre.
Sír az én kedvesem:
el kell válnom tőle.
Az eső eláll majd,
egyszer felsüt a nap,
az ő bánatának
akkor vége szakad.
Tavasszal is hó hull,
ha nem is kint, bennem.
Mind elvette rútul
a bánat a kedvem.
Hosszú, hideg télnek
állok már elébe,
mióta nem nézek
kedvesem szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.