Csődeljárás alatt

Úgy érzem hogy csődöt mondtam egész életemmel.
Amit látok, nincsen benne szép.
Semmire sem jutottam munkával, szerelemmel,
elszürkültem, mint a téli ég.

Jól tudom, hogy szebben élek, mint sok millió,
és sok szempontból szerencsés vagyok,
hitem életemben mégis olvad, mint a hó,
és napfény rám csak ritkán ragyog.

Nem hiszem, hogy ennek így kellett történnie,
bár vannak olykor rosszabb napjaim,
amikor magam hibáztatom, mert nincs mire
másra ráfogni rémálmaim.

Azt is tudom, hogy elmúlik egyszer végül minden,
ami rossz volt, s mindaz, ami szép.
Nem számít majd, mi az, ami most van, és mi nincsen,
ha az égről eltűnik a kék.

Jó lenne, ha szanálhatnám ezt a csődtömeget,
leírnák mind adósságaim,
lefektethetnék újra majd alapköveket
vállalkozást kezdeni megint.