Már mondtam néhányszor, talán.
Nincs versem, ami süvöltő,
s nem andalít el dalom délután.
Megalkudtam: nem lehetek boldog.
Egész létem folyton megaláz.
Testemen bár nem égnek foltok,
éjeken át forró hideg ráz.
Azoktól lopok csak képet,
akiket mind tartok nagyra.
Ha felégettem már mindet,
elmegyek egy fehér fagyba.
Nem pörölök a világgal,
magamnak tehetek panaszt.
Pártfogóm nincs, de faággal
- bármily baj van - meg nem oldom azt.
Kiszáradtak a források
végig, amerre csak járok.
Fejem fölött rőt ég lobog,
lábam előtt sáros árok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.