Harmadnapra megenyhült az idő.
Nem volt olyan fájó már, hogy élünk.
Nagyon metszett még a friss levegő,
de a napfény feledtette: féltünk.
Elfoglalták agyunkat a gondok;
zörgött a Lét, autó dudált.
Lélek-zúgba húzódott az undok,
lelkeken ólálkodó halál.
Tetszik!
VálaszTörlés