sárga, fehér és piros virágok árja fogad
a temetőben. Ma már csak gyér a forgalom,
halottak napja véget ért, elmúlt az alkalom,
hogy egy évben egyszer tömegesen
emlékezhessen mind, ki máskor sosem.
Vagy nem felejtünk év közben sem talán,
mert hiszem, hogy bennünk élnek ők tovább,
mindannyiunkban, akárkik is vagyunk,
és velünk mozdulnak együtt ők, amikor mozdulunk,
mert visszaköszönnek a gesztusokban,
és hangjuk ott rejtőzik most már minden mondatunkban,
míg meg nem halunk.
Szépre sikerült.
VálaszTörlésIgazat írsz. Szegény nagyanyám, hányszor mondta, hogy "Majd megemlegettek még engem!". Hát bizony, nagyon sokszor eszembe jut, és természetessen apám is. Ők a közeliek, aztán vannak barátok, ismerősök, és egyre többször gondolok rájuk. Ez már az öregség???
VálaszTörlés"velünk mozdulnak együtt ők, amikor mozdulunk,
VálaszTörlésmert visszaköszönnek a gesztusokban,"
ez nagyon igaz...
Elmentél hozzá:)...nagyon szép lett a versed!
VálaszTörlésBennünk élnek valóban a gesztusainkban is.:)
Nagyon szép emlékezős vers.
VálaszTörlés