2010. november 6., szombat
Vágyak
Az eget meghódítani kívántam,
de űrhajóssá, sajnos, sehogy sem lehettem.
A Földgolyó belsejébe vágytam,
hogy az elveszett világot újra felfedezzem.
A kövek beszédét hallgatni tanultam,
ha már az emberek nyelvét meg nem értettem.
Hogy álmaimtól végre megszabadultam,
a puszta létbe vetve álltam elveszetten.
Hogy felnőtté váljak, arra vágytam:
tudjam és értsem a felnőtt-lét titkait,
s, hogy fél évszázad nyújtózik utánam,
most visszavágyom a kamaszkor tiszta álmait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mindenki így volt (van) ezzel, de csak egy-két embernek sikerül.
VálaszTörlésnagyon tetszik.
VálaszTörlésÖrülök neki.
VálaszTörlésDe ez, ugye nem jelenti azt, hogy nem lehet újra megfogalmazni, a másik fele pedig
VálaszTörlésnem jelentheti, hogy Vörösmartynak igaza van:
"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."
Nem lehet neki igaza. Hogy (ismét) Laczkó Gézát idézzem:
"Nyakig a szarban ülni és fejjel az eget verni. Talán ez az emberi sors."
"Hogy felnőtté váljak, arra vágytam:
VálaszTörléstudjam és értsem a felnőtt-lét titkait,
s, hogy fél évszázad nyújtózik utánam,
most visszavágyom a kamaszkor tiszta álmait."
Hogy újra kezdjem ugyanezt!??? Na nem!! :))
:-)
VálaszTörlésMindenben nem érthetünk egyet :-)