Még élt a szerencsétlen,
amikor kihúztam testéből a tőrt.
Szája sarkán már habos vér böffent,
ahogyan sípolva szedte a levegőt.
Hogy karommal vállát tartva
csendesen a földre fektettem őt,
barna szeme tágra nyitva
tekintett fel rám esdeklőn.
- Miért éppen én vagyok -
kérdezték némán a szemek
- az áldozat, és miért éppen
te veszed el tőlem az életet?
- Lehetne akár mindez fordítva is -
leheltem vissza néki hangtalan,
midőn már elszállt belőle a lélek,
s a porhüvely maradt csak, vigasztalan.
jesszusom...pakold el a vágóeszközöket,ember.....:)))
VálaszTörlésROTFL
VálaszTörlésRégen nevettem ilyen jót!
Hogy mik vannak...Kibújt belőled a gyilkos éned?
VálaszTörlésÖlj, vagy ölelj, ez az ábra.
VálaszTörlésBüszkén menj a másvilágra
:-)
Vajon kire gondoltál, mikor írtad a verset??? netán egy politikusra?
VálaszTörlésNem gondoltam senkire, csak arra (az első két soron kívül), hogy jót, és sokkolót írjak.
VálaszTörlésJa, és nem szükségszerű mindennek direktben vonatkoznia a szerzőre (bár nálam általában éppen, hogy így van).
Az lett. Sikerült:-))
VálaszTörlésPfú:)) Ez horror:))
VálaszTörlésSzerintem meg nem az - az orgyilkos szemszögéből nézve
VálaszTörlés:-)
Jó-jó de én csak az olvasó voltam:))
VálaszTörlés:))
VálaszTörlésminden rendben,megvagy még?...:)
VálaszTörlésÉlek. Ma még. Várom a válaszcsapást :-)
VálaszTörlés:-)))
VálaszTörlés