tapogatózom emlékek között.
Arcok derengnek föl: megannyi árnyék,
s nem látszik kapcsolat a homály mögött.
Pedig füzérként éltem fonalára
vagytok felfűzve mind, ti emberek,
kiket ismertem s egykoron szerettem,
vagy éltetek, és engem szerettetek.
Szigetek vagytok ti mind a végtelenben,
nincs is összefüggés sokszor köztetek:
csak a fonál, mi összekapcsol engem
véletek: a rég volt szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.