2010. november 21., vasárnap

Barátság


Az ember barátját meg nem bántja.
Piszkálja, csipkedi viccel vele,
ha életében szükséget látna,
fut segíteni, mert ő mindene.

Véle örül sikerének,
bánatában megosztozik,
asztalához hívja, ha éhes,
ővele együtt falatozik.

Ha az élet elsodorja tőle,
hiába, hogy rá már megorrolt,
el nem tagadja többé mégsem,
hogy egykoron barátja volt.



3 megjegyzés:

  1. "Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt."
    Marcus Tullius Cicero

    VálaszTörlés
  2. "Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
    barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
    akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
    érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

    /Stephen King/

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.