Eltörött a cipőm

Ma reggel, cipő tisztítás közben (igen ilyet is szoktam, bár nem túlságosan gyakran) vettem észre, hogy eltörött a cipőm. Nem kiszakadt, nem a talpa vált le, a sarka törött le, vagy a másfél centi vastag talp elkopása miatt lyukadt ki, esetleg vált szét a felső rész egy varrás mentén. Nem. Az említett másfél centi vastag fröccsöntött (?) gumitalp törött teljesen keresztbe, mégpedig normális ember által meg nem nagyon érthető helyen: a lábfej alatti rész közepén, ahol sem hajlításnak, sem pedig más erőnek nincs kitéve.
Nem igen használom a cipőt másra, mint járdán való közlekedésre, naponta összesen mintegy 2-3 km távolságban. Azaz, viselése megfelel a "szokásos mindennapi viselésnek" hiszen csak "mérsékelten vízálló", ezért gondosan kikerülöm a pocsolyákat, nehogy átázzon a gumitalp. Ugyan a gumiról még kisiskolás, vagy tán óvodás koromban megtanultam, - ami tudásnak a későbbiekben gyakorlatban nagyszerűen hasznát lehetett venni másféle gumitermék használata során - hogy nem engedi át a különbféle folyadékokat, így a pocsolyák túlzott kerülgetésének sincs értelme. Azaz a mai nap reggeléig nem volt. Immár azomban nem a gumitalp, hanem az a fölött lévő vékony kartonpapír választja el a talpamat a járdán található nedvességtől (lásd még a Don-kanyar papírtalpú bakancsait).
A cipőről tudni kell, hogy a mai napon még nincs egy egész hónapja birtokomban, mert karácsony előtt vettem, egy kiárusításon, miután az előző cipőm sarka környékén szakadt el a felső része mintegy 3 cm hosszan. Azt a cipőt tavaly nyáron vásároltam egy Aucha vagy Disco (izé nem így hívják) bevásárló központban, miután az előző cipőm felső része törött ki . Az előző sem élt meg egy évet, és ez így megy most már négy - öt éve. Volt valamikor egy cipőm, ami eléggé tartósnak bizonyult, de, mivel eléggé csámpásan járok, félre kopott a sarka. A házunk alagsorában akkor már egy éve, vagy valahogy így, volt egy kóceráj, ami fölé ki volt írva nagy piros betűkkel: "Cipész".
Nosza levittem hozzá a cipőt, és megkérdeztem, mennyiért cserélné ki a lekopttt gumitalpat egy másikra. Miután megegyeztünk, közölte, hogy egy hét múlva mehetek a cipőért. Másfél hét elteltével hazafelé menet (a kapunk szomszédságából nyílt az üzlet) benéztem hozzájuk, a cipőért. Sajnálattal közölték, hyogy a talpat ugyan már lecsiszolták, de a gumitalphoz való anyaguk éppen kifogyott, és a jövő hét elején szerzik be, tehát, kb egy hét múlva érdeklődjek. Egy hét múlva történt érdeklődésemre kiderült, hogy az a ragasztó, ami a műhelyben van, nem fogja meg a gumitalpat. A mesternek otthonról kell hoznia ehhez a munkához ragasztót, de ő csak hetente egyszer utazik haza, mert vidéken lakik, érdeklődjek a következő hét végén. Egy hét elteltével ismét bekopogtam, amikoris kiderült, hogy a cipőtalpat felragasztani képes ragasztót otthon felejtette a "cipészmester" a vidéki otthonában, ahova csak hetente egyszer jár haza, tehát, a jövő héten.
Kb 4 hét elteltévcel kézhez kaptam a cipőt a ragyogó új gumitalppal, ami az első nap levált a cipőről. Mikor visszavittem hozzájuk, sajnálattal közölték ( a felesége, a "mestert" nem is láttam többet), hogy inkább visszaadják a pénzt, de nem tudnak mit kezdeni a cipővel.
A cipőt csak tavaly dobtam ki, miután a gumitalp egy részéből már több ízben készült csapszelep (emlékszik még valaki rá, hogyan kell "megpőrőzni" a csöpögő vízcsapot?).
Azóta a cipész műhely már átalakult ital kiméréssé (a bérlő azonos, amit a lakó közgyűlésről tudok), majd az ital kimérés másfél hónappal később történt megszűnése után egy vadvízi túrákra szakosodott utazásszervező irodát nyitottak a helyén. Ez sem élt (a mi földszintünkön) egy évnél többet. Jelenleg raktárhelyiségnek béreli az üzletet a sarki "Közért", ami persze már nem "KÖZÉRT"...
Mindebből mit akarok kihozni? Igazából abszolúte semmit: tök mindegy, hol veszem a cipőmet: régimódi cipőboltban, bevásárlő központban, vagy kínai kócerájben. Tök mindegy, hogy a cipőt 18000 Ft-ért, vagy 6000 Ft-ért veszem: egy évnél tovább nem húzza a lábamon akkor sem, ha manapság nem focizom benne a srácokkal a grundon, mint amiért 40 éve anyám morgott (bár én akkortájt sem voltam nagy focista).
Mivel munkába járni muszáj, mezítláb utálok járni városi aszfalton télvíz idjén meg pláne, ezért kénytelen leszek a mai nap folyamán újabb fél évre (?) szóló beruházást tenni.