Van egy autisztikus kisfiam. Miután érintett vagyok a témában, és találtam egy - legalábbis számomra - érdekes cikket, a fordítását itt közreadom.Autizmusnak hívnakÍrta: Omri Fiman/Marty MurphyHello. Engedje meg, hogy bemuttatkozzam.
Autizmusnak hívnak. Talán már ismer engem, vagy hallott rólam. Egy körülmény vagyok, egy "rendellenesség",
ami igen sok embert érint. Ott és akkor támadok, ahol, és amikor csak nekem tetszik. Nem úgy, mint a Down Szindróma, vagy más születési "rendellenességek", én nem hagyok semmilyen jelet azokon, akiket megtámadok. Igazából büszke is vagyok arra a képességemre, hogy úgy vagyok képes behatolni egy gyermek életébe, hogy megejtően szépnek hagyom meg. Sokan még csak észre sem veszik, hogy ott vagyok. A gyermeküket hibáztatják azért, amit én csináltatok vele. Az autizmus vagyok, és azt teszem, ami nekem tetszik.
Az autizmus vagyok. Megtámadok fiúkat és lányokat is. Megtámadok csecsemőket és kisgyermekeket, Legjobb áldozataimat a 2 éves körüli korúak között találom, de bármilyen gyermek megfelel. Szeretem e gyerekeket, és ők mindig az igazi áldozatok, bár a gyerekek családjaiból más áldozatokat is szedek. Ez olyan, mint amikor egyet fizet, kettőt kap. Egy gyermekre hatok, és "megfertőzöm" az egész családot.
Az autizmus vagyok. Megtámadok szegényt és gazdagot egyaránt. A gazdagok taníttatással és terápiákkal küzdenek ellenem. A szegények elzárják a gyermekeiket, és nem tesznek ellenem erőfeszítéseket. Könnyebben vagyok képes legyőzni a szegény gyerekeket, mint a gazdagokat, de bárhol gyökeret tudok verni.
Az autizmus vagyok. Az a rendellenesség vagyok, ami az egyenlő lehetőségeket teszi tönkre. Egyformán megtámadok fehéreket, feketéket, mexikóiakat és ukránokat, oroszokat, lengyeleket, szlávokat japánokat, koreaikakat és finneket. Valójában bárhol a Földön lecsaphatok. Számomra nincsenek földrajzi korlátok.
Az autizmus vagyok. Nem teszek különbséget vallási alapon sem. Megtámadok zsidót és keresztényt, muszlimot, buddhistát, ateistát és agnosztikust egyformán. Nem törődöm egy ember vallásával, vagy hogy miben hisz. Amikor lecsapok, minderre úgyis elég kevés ideje marad. Amikor rámtalálnak, mindent megkérdőjeleznek, amiben addig hittek, úgyhogy miért kellene csak egy csoporttal foglalkoznom? A bolygó minden vallása követői között vannak, akik hatásom alatt állnak.
Én vagyok az autizmus, és erős vagyok, és minden évvel, minden hónappal és nappal, minden perccel és másodperccel egyre erősebb leszek. Izgat ugyan az a pénz, amit az ellenem folytatott küzdelembe, valamint a hatalmamba kerített gyermekek megsegítésébe be lehetne fektetni, de eddig kevés félnivalóm akadt. Egy-két ország, mint Kuwait egész szép összeget költenek arra, hogy segítsék azokat, akiket célba vettem, mások, mint az Egyesült Államok, inkább olyan nevetséges dolgokra költenek pénzt, mint hogy megszámolják, hány amerikai indián gyakorolja a voodoo*t, ahelyett, hogy ellenem harcolnának. Ilyen légkörben, ami most itt van, virulok, és olyan pusztítást és roncsolást végzet, amilyet csak akarok. Ilyen helyeken jókedvűen dörzsölöm a tenyeremet azoknak a gondoknak a láttán, amiket a gyerekeknek, családjuknak és végső soron az egész társadalomnak okozok.
Az autizmus vagyok. Amikor jövök, azért jövök, hogy végleg ott maradjak. Elveszem a családok álmait és reményeit, és élvezettel taposom le őket. Látom a félelmet és zavarodottságot áldpozataim szemében, és látom formálódni a félelem és szenvedés ráncait a szüleik arcán. Látom, ahogy szégyenlik miattam a gyermeküket, és látom sikertelen kísérleteiket, hogy elrejtsék őt és engem a világ elől. Látom a könnyeket, amiket a szülők sírnak, és érzem gyermekeik könnyeit. Az autizmus vagyok. Bánat jár nyomomban.
Az autizmus vagyok. Mindent elveszek, és cserébe semmi mást nem adok, csak zavarodottságot, és iszonyt. Elveszem a beszédet és a tanulást. Elveszem a szocializációt és a megértést. Elveszem a "hétköznapi értelmet", és, ha lehetőségem van rá, hogy viruljak, mindent elveszek a fizikai léten kívül. Amit meghagyok, gyakran rosszabb a halálnál.
Az autizmus vagyok. Semmitől sem félek, csak a bátorságtól, amiből, szerencsémre, igen kevéssel találkozom. Azoktól félek, akik ellenállnak nekem, és küzdeni próbálnak ellenem, és harcukba másokat is bevonnak. Azoktól félek, akik biztonságosabbá és könnyebbé próbálják tenni áldozataim és családjuk életét. Azoktól félek, akik előre próbálnak menni, függetlenül az én jelenlétemtől. Félek attól a naptól, amikor eltűnök a Földről. Bár mostanság nincs túl sok félnivalóm. Nincs félelemre okom. Az autizmus vagyok, és fogadok, hogy ismersz engem, vagy tudsz rólam. Ha mégsem, akkor esetleg hamarosan találkozunk. Egyre gyorsabban haladok előre, sokkal gyorsabban, mint valaha is tettem. Új és új gyerekeket keresek állandóan. Újabb gyerekeket keresek, akiket elfogyaszthatok, és új életeket, amiket lerombolhatok. Rettegek attól a naptól, amikor fitymálóan, vagy még rosszabb: megértően fognak rám nézni. Attól a naptól kezdve fogok haldokolni. De addig is biztonságban vagyok, szabadon portyázhatok tovább. Szabadon okozhatok kínt és szenvedést, amit olyan jól csinálok! Küldetésben vagyok, és sok tennivalóm van még, és szerencsémre, még senki sem állított meg.
Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam.
A nevem: autizmus. Talán már ismer, vagy talán már hallott rólam, vagy ha nem, hát hamarosan találkozhatunk...
Kedves hölgyem, uram,
nevem Omri Lior Hodiya Fiman. Többnyire csak
egérnek hívnak. 25 éves vagyok, és autizmmussal élek. Képes vagyok munkát végezni, számítógépen dolgozni. Egész jól írok. Amit nem tudok: jól beszélni. Kevés kivételtől eltekintve a szavak a fejemben rekednek, és nem jönnek ki. Gyakran vanak leolvadásaim, és sokszor kell sisakot viselnem, hogy védjem a fejemet. Van két támogatóm, akik segítenek, de sokat nem tudnak tenni értem. Olyan sok minden van, amit tudok, hogy szükségem van rá és mégsincs elképzelésem sem róla, hogyan is kezdjem el. Amit viszont tudok, az, hogy minden 166 gyerekből 1
autizmus disorder spectrummal él. Ha minden 166 gyerekből egy hibás végtaggal, vagy szellemi fogyatékkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 Texasban született gyermekből egy defectusokkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 emberből egy mérgezésben halna meg, a terméket harsonázva vonnák be a piacról. De semmi nem történik az autizmus ellen. Soha nem fogok olyan életet élni, mint mások. Képes vagyok olyan dolgokra, amikre más autisták nem képesek. Nem vagyok képes olyan dolgokra, amikre mások képesek. A cukorbetegséggel, vagy az asztmával ellentétben (melyek szintén nem láthatók szabadszemmel), az autizmus mindenkit nagyon különbözőféleképpen érint, de mindannyiunkat súlyt. Az autizmus rengeteg olyan dolgot elrabolt tőlem, amit szerettem volna. Mennyinek kell még társadalmunk jövőjéből elveszine, hogy komolyan vegyük az autizmust? Mi, az autizmussal élők, válaszra várunk. 5 éve minden 500 gyerekből egy volt autista. Két éve az arány 1 volt a 250-hez. Ma 1 a 166-hoz. Ketyeg az óra. Melyik lesz a varázslatos statisztika?
Mi az a szám, ami észre téríti a világot? Mi az a szám, ami alapokat fog teremteni a kutatásra, a terápiára és a sürgősségi ellátásra az autizmussall kapcsolatban? Tud valaki válaszolni, vagy meg kell várnunk, míg gyerekek százezrei születnek autizmussal? Várjuk a választ.Üdvözlettel,
Omri H L Fiman
