Benn a farkas

A csahos kutyák ugatnak,
nyájban béget a tömeg.
Más nyoma sincs a farkasnak:
a vadász, aki lövet.

Kinn a bárány, benn a farkas.
Az övé a juh akol.
Aki nem érti meg: „Hallgass!”
előbb-utóbb meglakol.

A baromfit róka viszi.
Rőt bundája fekete.
Aki látja, nem is hiszi,
hogy nem pásztor gyereke.

A kutyák érte ugatnak,
s neked esik mindahány;
az ólban bent ül a farkas.
Hogyan került be? Talány.
 

Főkertészet

 Megnyesték az ablak előtti fámat.
Levágták a fattyú törzseket.
Egy maradt csak. Karcsún, vagy szikáran?
Lány, vagy özvegy asszony lehet,
aki nem szül többé gyermeket?
Világosabb lett a kis szobában,
nem fedi el ág az ablakot.
Látom-e tavasszal még virágban,
pompában, mint menyasszony-alakot?
Fedi lombja még a kék eget,
vihart hozó, szürke felleget?

Warsan Shire: Otthon

2017. március 13.
fordítás: 2021. november 14.

senki sem hagyja el otthonát, hacsak
az otthona nem válik cápafoggal teli szájjá,
csak akkor mész világgá,
amikor azt látod, hogy az egész város ugyanígy menekül

szomszédaid gyorsabban futnak, mint te,
vért köhögnek torkukban,
a fiú, akivel iskolába jártál,
aki a régi lemezgyár-csarnok falánál megcsókolt,
a testénél is nagyobb géppisztolyt hord magával,
csak akkor hagyod el az otthonod,
amikor az otthonod nem engedi meg, hogy maradj

senki sem hagyja el az otthonát, hacsak az el nem üldözi
tüzet rak talpa alá,
forró vért a hasába,
ez nem olyasmi, amire valaki valaha is gondolna,
amíg izzó pengét nem feszítenek
a torkának,
és még ha a himnuszt magaddal is hordozod
a lélegzetvételedben,
mégis széttéped az útleveledet a repülőtéri wc-ben,
minden egyes falásnyi papírra felzokogva,
csak, hogy világos legyen, nem fogsz visszamenni

meg kell értened,
hogy senki nem teszi saját gyerekét egy gumicsónakba,
hacsak a tenger nem biztonságosabb a szárazföldnél
senki sem nyúzza le tenyerét vonatkocsi alján,
a csomagok alatt,
senki sem tölt éjszakákat és napokat egy tankkocsiban,
újságpapírt eszegetve,
hacsak a leutazott kilométerek nem jelentenek többet
mint egy utazás.
senki sem kúszik át szögesdrót kerítések alatt,
senki nem akarja, hogy megverjék,
hogy megvessék, sajnálkozzanak rajta,
nincs, aki menekült táborokba vágyna,
vagy szeretné, hogy úgy megmotozzák,
hogy utána egész teste fájjon,
senki sem kívánkozik azért börtönbe,
mert a börtön is biztonságosabb,
mint egy lángoló város,
és mert egy börtönőr
az éjszakában
még mindig jobb, mint egy egész teherautónyi férfi,
akik mind úgy néznek ki, mint az apja,
ezt senki sem tudja bevenni,
senki nem bírja gyomorral,
ehhez senkinek sincsen elég vastag bőre

a
feketék haza
menekültek
mocskos migránsok
menedékkeresők
szárazra szívják hazánkat
a niggereknek enyves a kezük,
idegenül bűzlenek,
őrültek,
elcseszték saját országukat, és most
a miénket is el akarják cseszni,
ahogyan a szavaik,
mocskos pillantásuk
lefolyik hátadról,
talán azért van, mert a szájmunka lágyabb,
mint egy letépett láb,
vagy a szavak kedvesebbek,
mint negyven férfi
a combjaid között
az inzultusok gyengébbek,
elviselhetőbbek,
mint a verés,
mint a csont
mint gyermek tested
darabokban.
haza akarok menni,
de az otthon egy cápa szája
az otthon egy puskacső torkolata,
senki sem hagyná el az otthonát,
hacsak az otthon nem úzi ki a partra,
hacsak az otthon nem mondja neki
szedd a lábad,
hagyd itt minden holmid,
vergődj át a sivatagon,
kapálózz keresztül a tengeren,
fulladj bele,
menekülj meg,
éhezz,
könyörögj, rimánkodj,
felejtsd el emberi tartásodat,
a túlélésed sokkal fontosabb,
senki nem hagyja el az otthonát, hacsak egy izzadó hang nem súgja fülébe,
menj,
menekülj most innen,
mert nem tudom, mivé váltam,
csak annyit tudok,
bárhol másutt biztonságosabb,
mint itt.


Home
Warsan Shire

Release Date
March 13, 2017
View All Credits
1
170.3K
7
no one leaves home unless
home is the mouth of a shark
you only run for the border
when you see the whole city running as well

your neighbours running faster than you
breath bloody in their throats
the boy you went to school with
who kissed you dizzy behind the old tin factory
is holding a gun bigger than his body
you only leave home
when home won’t let you stay.

no one leaves home unless home chases you
fire under feet
hot blood in your belly
it’s not something you ever thought of doing
until the blade burnt threats into
your neck
and even then you carried the anthem under
your breath
only tearing up your passport in an airport toilets
sobbing as each mouthful of paper
made it clear that you would not be going back.

you have to understand,
that no one would put their children in a boat
unless the sea is safer than the land
no one burns their palms
under trains
beneath carriages
no one spends days and nights in the stomach of a truck
feeding on newspaper unless the miles travelled
means something more than journey.
no one crawls under fences
wants to be beaten
wants to be pitied
no one chooses refugee camps
or strip searches where your
body is left aching
or prison,
because prison is safer
than a city of fire
and one prison guard
in the night
is better than a truckload
of men who look like your father
no one could take it
no one could stomach it
no one's skin would be tough enough

the
go home blacks
refugees
dirty immigrants
asylum seekers
sucking our country dry
niggers with their hands out
they smell strange
savage
messed up their country and now they want
to mess ours up
how do the words
the dirty looks
roll off your backs
maybe it's because the blow is softer
than a limb torn off
or the words are more tender
than fourteen men between
your legs
or the insults are easier
to swallow
than rubble
than bone
than your child body
in pieces.
i want to go home,
but home is the mouth of a shark
home is the barrel of the gun
and no one would leave home
unless home chased you to the shore
unless home told you
to quicken your legs
leave your clothes behind
crawl through the desert
wade through the oceans
drown
save
be hungry
beg
forget pride
your survival is more important
no one leaves home unless home is a sweaty voice in your ear
saying-
leave,
run away from me now
i dont know what i’ve become
but i know that anywhere
is safer than here

Kabátról és szívlapátról

 S mentem haza én is az este,
kurva hideg volt már odakint,
Attilát, Parti Nagyot kereste
szemem, hátha majd csak odaint
egyikük, mint egy ismerősnek,
noha tudom, ez hiú remény,
ők verssel voltak viselősek,
bár az élőnek ez túl kemény,
de mit tegyek, hogyha a ritmus
másként nem stimmel, de Parti él,
persze a másik meg, mint Krisztus,
újra éled, míg ember remél.

Szóval, mentem, haza az este,
már késő volt, és kurva hideg,
kezem a zsebemet kereste,
én magam pedig tiszta ideg
voltam, mikor érek már haza;
megvallom, fáztam nagyon,
hátra volt versem egy szakasza
még, gondoltam, fenébe hagyom,
közben majdnem, hogy rátapostam:
egy kabát szuszogott a fal tövén.
mi a fenét kezdhetnék mostan,
bár más fekszik ott, és nem én.

Ilyenből lesz a népbetegség,
a gyakori csecsemőhalál,
azt el nem fedi semmi festék,
ha a holnap itt holtat talál.
Gondoltam rá, hogy kaput nyitok,
a mobilt vettem volna elő
aztán, hogy majd egy mentőt hívok,
de egyszerre megfagy a velő
az emberben, amikor rájön,
a mentő nem segít a bajon,
el nem viszi, még ha ki is jön,
eszembe ötlött: á, otthagyom.

Nem volt rajta zizzenő jogging,
nem verte pofán egy szívlapát,
galérja kilátszott: egy jó ing,
pulóver és egy vastag kabát,
az enyém is, és már didergek.
Milyen lehet a földön? Hideg.
A megoldhatatlanság kerget,
az ember most már tiszta ideg.
Nem tudja senki - és még ő sem,
hogy észrevettem a fal tövén,
nem rója fel utódom, ősöm,
hogy szívlapát van szívem helyén.

És nincs megoldás: vagyis nekem.
Hiába hozok meleg levest,
meg kéne osztani fedelem.
De miért legyek majd pont én,
aki kabátom kettészakítom?
Senki sem lát. Pénzt teszek mellé.
És elsomfordálok utamon.