Nem vagyok (már megint ezzel kezdem) szakbarbár. Olvasok irodalmat (egyre kevesebbet) folyóiratot és irodalmi kritikát is, és azis előfordul hébe-hóba, hogy egy kritika alapján végül megveszek és el is olvasok egy-egy könyvet. persze olyan is előfordul, hogy hónapokig hever a félig olvasott könyv az asztalomon, mert nem kötött le.
Mindezek elővezetésével kell megvalljam, hogy hiába ugrottam neki egy négy hasábos kritikának (négy különböző író illetve költő négy különböző kötetéről), de nem értem, és nem tudom megfogalmazni sem a kritika (egyazon szerző írta mind a négy kritikát) alapján, vajon szívesen elolvasnám-e - horribile dictu: megvenném-e - a köteteket vagy akár csak egyiküket is. A kritika közepén ugyanis beletörött a bicskám a verseskötetet taglaló írás kanyargó mondatába, melyben a kritikus éppen azt taglalja, hogy a "gigantikus arányú gyászmunka-trilógiához az elegyesség erejével ad hozzá új szempontokat" a novella. Na most én értem, hogy a kritikus is ember és a reklámokból tanul (lásd még mosópor reklám), de hogyan is értendő az "elegyesség ereje" akár irodalmi, akár köznapi értelemben? Szerintem ez a mondat badarság. Vagy csak én hülyültem meg öregségemre?
De a mondat folytatódik és két sorral lejjebb (ugyanez a novella) "szétteríti a gyászmunka fókuszát" de a "többi novella fókusztalannak vélt elegyességét... ...a sorstragédia banalitástengelyére vetett érvényes árnyképévé változtatja."
Jó. Tudom, még gimnazista koromból - igen, gimibe jártam - hogy vannak metaforák, de az Isten szerelmére, a kritikusnak tényleg az lenne a dolga, hogy az irodalmi alkotás metaforáit a sajátjaival magyarázza? Mintha a lobogó tűz lángjának alakváltozását próbálnánk barlang előtt elvonuló alakoknak a barlang hátsó falára vetett árnyképével értelmezni. Jó esetben a kritikus még értette is, hogy mire gondolt, amikor ezt a mondatot leírta.
Itt adtam föl a kritika olvasását, ugyanis reménytelennek érzem a folytatás megértését. Nyilván nem a leendő vásárló, hanem a kritikát kritizáló pályatárs számára készült ez az ismertető.
Régen nem foglalkozom az első szakmámmal, de nem kellene túlságosan összekapni magamat, hogy olyan mondatokkal írjak egy szakmába vágó témáról, amit "civil" - nem szakmabeli - majdnem bizonyosan nem érthet meg. Nem vagyok benne biztos, hogy egy nagyközönségnek szóló lap kritikáiban erre van szükség.
(Azért sem írom meg, melyik lap melyik számában, melyik könyvről ki írta a kritikát)
:)))))
VálaszTörlésEz jólesett! :)) Köszi:)))
Miközben olvastalak,a lányom irodalomtanára jutott eszembe - persze azért sem árulom el,melyik gimibe jár:P -,és az ő módszerei.Nevezetesen az,hogy nem tanulnak könyvből verselemzéseket,hanem olvasnak sokat és élvezik amit olvasnak,közben megbeszélik,kinek mi jut eszébe az aktuális műről...Dióhéjban ennyi a lényege az egésznek .
Tanárfüggő...? Iskola-,illetve tankönyvfüggő? Lehet. Az én időmben ez nem így volt .Nekünk valahogy kimaradt annak idején az,hogy : "alakíts ki saját véleményt a dolgokról,eseményekről,érzésekről és fogalmazd is meg saját szavaiddal ! ",nem igaz...? ...bifláztunk,magoltunk és közben néha felkötöttük a színes nyakkendőket engedelmesen...
De én nem vagyok a szavak embere és odáig mégse menjünk vissza az időben.. :))
Annyit csak még,hogy köszönöm az írásodat! :))
Jót szórakoztam és talán ma rézandrásosakat fogok álmodni :)))
Mi ebből a tanulság? Hagyni kell a csudába a kritikákat. :)) Úgyis minden szubjektív.
VálaszTörlésMinden eszköz jó és hasznos, amivel elérhetnénk, hogy az emberek csak egy picivel is többet olvassanak.
VálaszTörlésEgy ilyen kritika mintha éppen ellenérdekből íródott volna :-((
Csak nem ugyanoda jártam, mint a lányod :) ? Bár az én tanárom már rég nyugdíjba ment, úgyhogy nem lehet ugyanaz.
VálaszTörlésAz az igazság, az óráit élveztem. Ennek ellenére nem értem meg a fentebb idézett mondatokat.
:))
VálaszTörlésszerintem aki a fentebb idézett mondatokat írta,tuti,hogy nem oda járt gimibe,ahova Te,de a lányom sulijában sem járt,az is biztos ...
tudod,én nem bánom,hogy nem értem a fentebb idézett mondatokat : )
Nem értek veletek egyet. Az inkriminált kritika hasznosságát - vagyis hogy olvassunk többet - éppen az ideírt hozzászólások száma igazolja. Ugye, hogy sokat olvasunk? :)))
VálaszTörlésNa ja. Egész nap Kép Ernőt olvasom, főállásban, majd este megest csak u.a. A zirodalom meg úgy elhúzott mellettem, hogyha az uccán szembejönne, meg se ismerném.
VálaszTörlés