Péntek reggel munkába mentem...

... és éreztem: a bársony nesz ingása helyett, hogy sötét és hűvös a reggel. De nem is ez a lényeg.
Az utcasarkon két, szorosan egymás mellett álló autó között préseltem át magam, szokás szerint, majd pár másodperccel később hallottam, hogy valaki fut mögöttem. Minthogy ötven méterrel odébb, a megállóba éppen akkor húzott be egy villamos, félreálltam az útból, hogy elengedjem a villamos után sietőt - velem is előfordult már hasonló szituáció.
A futó azonban nem ment tovább, hanem megállt mögöttem, és megszólalt:
"Ha még egyszer meglátom, hogy az autómhoz vered a táskádat, lerúgom a fejedet."
Nem volt különösebben indulatos a hangja, nem üvöltözött, nem rikácsolt, mintegy tárgyszerűen közölte velem a rám vonatkozó terveit.
Hirtelen nem igen tudtam, mire vélni a dolgot, aztán eszembe jutott, hogy a két autó közül az egyik, amelyik az utcasarkon állt, valami böhöm fekete kocsi volt, míg a bal oldali csak valami átlagos (vagy az alatti?) járgány lehetett, de euz csak felderengett, mert nem igazán foglalkozom az út szélén szabálytalanul vagy szabályosan egymás hegyén hátán parkoló autókkal, csak akkor bosszankodom, ha a járdán parkolnak, vagy mint legújabb tapasztalatom szerint, a kijelölt gyalogos átkelő helyen.
Megfordultam, és egy nálam kb fél fejjel alacsonyabb, testsúlyban hangyányival talán nehezebb, mindenesetre úgy 10-15 évvel fiatalabb, és mindenképpen jobb kondícióban lévőnek tűnő ürgét láttam magam előtt.
Nem szoktam a verekedéshez, gyermekkoromban sem, és már régen volt, amikor fizikai összetűzésbe kerültem utoljára bárkivel is, ezért rögtön felment az adrenalin szintem, mindazonáltal - némileg szerencsétlenül fogalmazva a következőket modtam.
"Egy: ne tegezzen, mert én sem teszem. Kettő: ne provokáljon, mert én meg orrbavágom. " (így, egybeírva mondtam) "Három: a KRESZ szerint utcasaroktól 10 méteren belül tilos parkolni."
"Négy méteren (vagy ötöt mondott?) belül" válaszolta rá, de nem igazán érdekelt, mert megfordultam, és tovább mentem, úgyhogy vehetjük úgy is, hogy ennyiben maradtunk: végül is akár igaza is lehetett.
Nem jött utánam. Lehiggasztotta volna a KRESZ-szel kapcsolatos pontatlanságom? A fene tudja. Most viszont megint felmerül a kérdés, ami már a besurranó tolvajjal kapcsolatban írt bejegyzésemben is fölmerült: Mi van, ha tényleg tettlegesen támad meg, nem csak szóban?
Az egy dolog, hogy nem vagyok igazán otthon az önvédelmi sportokban, és mostanság már futni sem tudok igazán, de teszem azt: fejbe akar rúgni : mondjuk tegnap óta karateedzésre iratkozott be - régebben nem lehet, mert akkor megtanulta volna, hogy ilyennel nem fenyegetőzik az ember civilekkel szemben - vagy még rosszabb esetben valamelyik ukrán maffia főnökének az ajtónállója, és a hóna alatt ott van egy UZI? Persze ez utóbbi esetre úgysincs mit tenni, ezt ma úgy kell vennie az embernek, mint a virágcserepet az ablakpárkányról, vagy a téglát a kéménybről a fejére: természeti csapás. Ugyanúgy belekalkulálandó a mai magyar valóságba, mint a személyi jövedelemadó.
Na mindegy, azon ellenben eltöprengtem, hogy esernyőm mellett - ez, tudjuk, a nagymamák fegyvere a huligánokkal szemben - egy 3 cm körüli seprűnyelet is hordhatnék a táskámban: a vipera illetve az ólmos bot fegyvernek számít, a seprűnyél maximum boszorkány kellék lehet.
Ellenben egy ilyen seprűnyéllel mért ütés - no nem a fejre, kizárólag a rúgásra lendülő láb sípcsontjára,  vagy az ütésre emelkedő kéz alkarjára csuklójára feltehetően elvenné a támadó kedvét a továbbiaktól. Igen ám, de mi lesz legközelebb?
Hazafelé menet megnéztem, vajon melyik gépkocsi gazdája (tulajdonosa? bérlője? sofőrje? szerelője?) lehetett a hepciáskodó. Arra jutottam, hogy feltehetőleg az azóta 3 méterrel hátrébb állított, rendszámtábla nélküli volvo kombiról lehetett szó, mert hasonló más autót napok óta nem láttam a környéken.
A dologban egyébként, lehetséges, hogy nem vagyok vétlen, ugyanis tényleg lehetséges, hogy a táskám a kocsihoz ütődött. Ezt akár elismerni is hajlandó lettem volna, sőt, még bocsánatot is kértem volna, ha és amennyiben nem a fejem lerúgásával próbál igazságot szerezni magának kedves embertársunk.
Mi ebből a tanulság? Nem sok: nyertesnek kell lenni, volvo tulajdonosnak, fiatal(abb)nak (mint én), többet, és időben kell foglalkozni testedzéssel és lehetőség szerint harcművészetekkel, sokat (legalábbis nálam többet) kell keresni, akkor majd előlem térnek ki mások.