Szabadság, szolidaritás

Munkába menet ma reggel újságot olvastam, és egy publicisztikában megütötte a szememet ez a két szó. Mit is jelenthetnek?

Szabadság? Az iskolában tanultak alapján az embernek a szabadság szó hallatán/olvastán - magyar lévén - elsőre valószínűleg a XIX. sz.-i magyar polgári forradalom és szabadságharc, 1848. márciusával kezdődő időszaka ugrik be, majd a mai napi politikai fecsegés, valamint, a régi, a kádár-érából származó cinikus bon mot: "Szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad."

A szabadság szerintem mást jelent. Jelenti ugyan azt, hogy saját döntéseket hozhatok - ebbe beleérthető, hogy arról, mit gondolok, mit mondok a világról, és beleérthető, hogy saját magammal és a környezetem jövőjével kapcsolatban is hozhatok döntéseket, de mást is jelent. Nevezetesen, hogy a meghozott döntéseim következményeiért én viselem a felelősséget, nem pedig más. Ha nincs, aki megszabja, miről mit mondhatok (nincs cenzúra) akkor a kimondott szavamnak - leírt gondolataimnak - súlya van. Ha nincs, aki megfogja a kezemet, mikor aláírom a házam eladásáról szóló szerződést, másnap nem mehetek be a házba, hiszen eladtam. Ha nincs, aki megtiltsa, vagy megparancsolja, hogy molotov koktélt dobjak "jogos" nemzeti felháborodásomtól vezetve egy nagykövetségre, akkor én leszek az oka, ha e tettem következményeképpen kirobbanó háborúban kilövik a fiam szemét.

Persze egy-egy nagyobb horderejű következmény alkalomadtán sok-sok kis okból ered, így könnyű megmagyarázni magunknak, hogy nem az én döntésem, hanem mások okoztak egy adott szituációt. Ez nem szabadság. A szabadságban vállalnom kell a döntéseimért a felelősséget.

Magyarországon 1989. - 90 folyamán rendszerváltás zajlott. Akkor is az zajlott, ha az ennek nyomában megjelenő szabadságban - a döntéseink számára kiszélesedett lehetőségeinkkel - együttesen és sokan egyenként is - nem jól éltünk. Rossz döntéseink gyümölcse előbb-utóbb beérik. Ilyenkor persze lehet lövészárkokba szerveződni, és újabb rossz döntéseket hozni: megvádolni másokat azzal, hogy ők az okai jelenlegi rossz helyzetem(ünk)nek. A kommunisták maguknak harácsolták össze/kiárusították a még megmaradt nemzeti vagyont, az bejövő imperialista (leigázó, hódító) nemzetközi tőke felvásárolta az országot kilóra, a mindíg gáncsoskodó ellenzék meghiúsította a reformok keresztülvitelét, a szomszéd országok nacionalista kormányai lehetetlenné tették a békés egymás mellett élést, és egyébként is országunk határától több száz kilométerre , a Don kanyarnál kellett megvédeni szabadságunkat a ránk támadó "vörös veszedelem" ellen.

A dolgot persze lehet tovább ragozni, de úgy gondolom, felesleges. Ha valaki szabadságról beszél, beszéljen az ezzel járó felelősségről is! Ha valaki szabadságában áll paradicsommal, vagy molotov koktéllal dobálni a neki nem tetsző embereket, vállalja érte, hogy lelövik!

Szolidaritás. Ez egy baromi egyszerű fogalom. Közösséget vállalok egy olyan csoporttal, aminek tagja vagyok. A velem egy csoportba tartozóknak segítek, ha szüksége van rám, cserébe ők is segítenek engem szükségben, bajban. Kivel vagyok szolidáris? Részben szabadságomban áll dönteni, e döntésemnek azonban következményi vannak, amit vállalnom kell. Mikor döntést hozok arról, hogy megházasodom, arról is döntést hozok, hogy szolidáris leszek a feleségemmel/férjemmel, gyermekeimmel. Ez a döntés egyes kultúrkörökben (mint ahogyan nálunk sokan mondják: keresztény országokban például) egy életre szól - de csak akkor, ha szolidaritást vállalok egy másik - a keresztény közösséggel is.

Ha beleszületek egy csoportba, a szolidaritás, nem mindíg jelenik meg saját döntésem következményeként: az emberek túlnyomó többsége azzal a családdal szolidáris, amelyikbe született. Azzal a néppel szolidáris, amelyikbe született. Kivéve, ha döntést hoz arról - ha szabadságában áll a döntés - hogy nem lesz többé szolidáris a közösséggel. Az ilyen döntésnek komoly okai vannak.

Egy FTC törzsszurkoló valószínűleg nagyon kis valószínűséggel hoz olyan döntést, hogy a jövőben nem lesz szolidáris szurkoló társaival, ehelyett az Újpest táborával vállal szolidaritást.

Ám az ember több különböző csoporttal vállal párhuzamosan szolidaritást. Miközben felelősséggel tartozom családom tagjai iránt: ha bajba kerülnek, megsegítem őket, döntéseik - és ez a szolidaritás másik következménye - következményeit magamra is kötelezőnek tartom - közben szolidáris vagyok szurkoló táborommal, választott pártom szavazóival, de honfitársaimmal, nemzetemmel és az emberiséggel.

Hogyan? Ha valaki ismeretlen megsérül, az arra járók többsége szolidáris vele: elsősegélyben részesíti, és hívja a mentőket. Ha az emberek többsége nem így tenne - mert kivételek azért vannak - senki nem várhatná el, hogy hasonló esetben segítséget kapjon.

Előfordul azonban, hogy különböző döntéseim - melyek meghozatala szabadságomban állt - a különböző csoportokhoz való tartozás miatt ellentétbe hozzák egymással szolidáris kötelezettségeimet. Magyarként szolidárisnak kell lennem honfitársaimmal - különben nem várhatom el, hogy hasonló helyzetben ők  is szolidárisak legyenek velem. De szolidárisnak kell lennem a narancsos/árpádsávos/szegfűs/madaras/stilizált tulipános - mi van még?... politikai táborba tartozó társaimmal is, és ez bizony ütközhet az előbbivel: a magyarokkal való szolidaritás magában foglalja-e, hogy egy huszast/ötvenest nyomok a kéregető koldus kezébe? És ha a kéregető koldus cigány? Magába foglalja-e ez a szolidaritás, hogy molotov koktéllal gyújtsam fel honfitásam házát? És ha más néppcsoporthoz tartozik, de - legalábbis eddig - velem együtt szavazott?