A soha meg nem valósult jövő

Talán az volt az utolsó igazi kaland,
amikor a fennsíkra érve elkapott a vihar.
Én vittem magammal esőkabátot,
de túl melegnek bizonyult,
és mindegy volt, hogy fölveszem,
mert alatta ugyanúgy vizes lettem.

Mire visszaértünk,
a vihar elment, a Nap sütött,
a sátrak bokáig vízben álltak,
csak pálinka segíthetett a helyzeten.

Mint korábban, októberi, ködös hajnalokon,
Szatmárban, katonaként,
indító keverékként az almásládák előtt.

De akkor már megkaptam
az utolsó levelet,
amelyet asztalfiókban őrizgettem,
amíg egy költözés során talán
végleg elveszett.

Újraéli néha az ember a múltat,
hiszen
abban még benne rejlett
a soha meg nem valósult jövö.