Minek?

Hatvannégy évesen minek írjak verset?
Az én életem nem versírásra termett.
Mire termett volna? Nem tudja azt senki.
Embertelenségben kell embernek lenni.

Hatvannégy év elment. Semmire nem vittem,
hogy éltem, mutatná bármi is, az nincsen.
Egy napról másikra, a mókuskerékben
hajtottam rendesen. Nem érdekel régen.

Volt nő, hogy szerettem. Nem szeretett vissza,
piszkos lettem, pedig volt a szívem tiszta,
s hiába mosdatom írásban az arcom,
lassan elfáradok. Feladom a harcom.

Hatvannégy évesen? Most már kinek írjak,
amikor az árnyak maguk közé hívnak?
Életem nem kellett, ne kelljen halálom.
Azt a hét láb földet talán megszolgálom.