Aztán a reggel annyira más,
mégis folytonos. És marad
a szívszaggatás,
a csengő is süvít.
Csóka szól a kertben
a zöld fák között,
a hetes haranggal a hőség már beköltözött
a lehunyt pillájú, kitárt
ablakok mögé.
A gitárt
már régen nem vette kézbe senki.
Sosem tudott,
jól játszani, a gyakorlás meg elmaradt.
És a reggel más
ugyan, de
önmagával mégis azonos:
nincs várni semmit,
a csengő folyton szól
a fejben, és itt marad
már talán örökre
a szívszaggatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.