A növekedés határa

Kétezer negyven. Nyolcvanas leszek.
Éhínség lesz a Földön.
Semmi sem marad, mire elmegyek.
Soraimat is a légbe öltöm.

Hatvan éve tudjuk már,
hogy növekedésünk véges,
és hogy az ég lenne csak a határ,
az enyhén szólva is kétes.

Kétezer negyven. Vagy harminchét.
Mire nyolcvan, itt lehet a vége,
ha nem építünk egy újabb mesét,
amiről nem tudjuk, szép-e.

Nyolcvanas leszek. Nyolcvanhárom.
Ha megérem azt az évet.
Mit mondjak? Nem nagyon várom.
Nem szeretem a véget.