Savasodás

 Sav marja torkodat,
tüdőd olykor hörög,
bánt egypár gondolat.
A Hold rajtad röhög.

Irány a kocsmapult!
Egy sör talán segít.
A józanság a múlt,
berúgsz, az Istenit!

Ide még egy feles!
Tisztul az orrod is.
Kóvályogsz. Ne nevess
rajtam, te kis hamis!

A kéz csak rálegyint:
a sav úgyis marad,
nem mindegy, majd megint,
mi marja torkodat?

Gyomor? Vagy külvilág?
Mindegy, honnan ered:
a torok, szív, ha fáj,
fejed pultra vered.

Arcodba új savat
fröccsent a holnap is.
Jól ismered magad:
ezt éled már csakis.

Reggel van újra már.
Két zöld ág bólogat.
Most is hörögsz, szamár!
Sav marja torkodat.