2021. augusztus 24., kedd

Nem irodalom

"A közepes emberek közepes pillanatainak közepes leírása nem irodalom."
                                                                                                                  Vörös István

Repedt az aszfalt. Tétován
szandál pár ballag rajta Budán.
Megáll. Egy hangya elszalad.
Álmot cipel? Vagy magvakat?

A szandál sarka már megkopott.
Gazdáját fixálja egy kokott.
Elfordul. Bizniszt nem remél:
ez a pasas semmit sem ér.

Kapar a torka, hát köhög,
egy strici hangosan felröhög:
ott megy egy trottyos, vén faszi.
Beszarás, olyan igazi!

A villamos sárgán beüget.
Az ég acélkék és süket,
üres, mint raktár, ha elhagyott,
bár álmokkal telve volt. Elfogyott.

A sárga odébb megint megáll.
A két szandál indulásra vár.
Egy ajtó integet felé,
teraszon padok ácsolva elé.

Belép. Tétován becsoszog.
Itt sem várják az angyalok:
ismeretlen a társaság,
de a korsóban hűvös a sárgaság.

Repedt az aszfalt talpa alatt,
az ég izzó acél maradt.
A sörhab eloszlik. Igen hamar.
A garatba megint gyomorsav mar.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.