Jóéjt! Puszi!

Jaj nekem, én katolikus, emberhívő istentagadó,
mert szent küldetéseteknek tartjátok,
elvenni még azt a kis demokráciát is
tőlem, amelyet fosztóképzőjével már
úgy kiheréltetek, mint a vágásra hizlalt bikaborjút
a Gazda görbe miskároló késével
tagadó előtagotokkal, így aztán
sikerült annyira szétverni népeteket,
hogy nyugodtan hazudozhassátok,
kiiratkozott a magyarságból,
így aztán nyugodtan feloszthatjátok
családotok és kollégiumi haverjaitok között
az ország területét!
Jaj nektek, akik fennen hirdetitek,
nektek mindennél fontosabb a nemzet,
de ebbe nem tartoznak bele a
kiiratkozottak, az utcán, az erdőben,
bokrok alatt alvók, az idegenszívűek,
az éltüket másként elgondolók,
egyszóval senki, aki undorodik
farizeusságotoktól és a termelt
mocsoktól, amit eszmének neveztek!
Jaj nektek ti farizeusok, és tudatlanok,
akik semmit sem értetek meg az emberek
és útjaik sokszínűségéből,
nem értitek, hogy az ember csak a másban
lehet képes önmagát megszeretni,
ezért folyton fekete gyűlölséggel mételyeztek
mindent, ami körülvesz titeket!
Jaj nektek, akik valamely isten bárányainak
képzelve magatokat, büszkén valljátok,
hogy a mindenség a ti szolgáló lányotoknak teremtetett,
ezért ott becstelenítitek meg, ahol csak
elképzelni tudjátok, és azt, aki csendesen
szót emelne, károgó vészmadárnak nevezitek!
Jaj nektek, és haj fiaitoknak, lányaitoknak,
és jaj unokáitoknak, hogy azt a fosztóképzős
mocskot hagyjátok rájuk, amelyben
nem mehetnek le a tópartra, mert az a tiétek,
nem hallgathatják a fülemüle füttyét,
mert az egyetlen, amely megmaradt,
a ti bírótoknak, és nem Istennek fütyül,
és jaj nektek, amikor a ragályt és járványt
Isten csapásának tartjátok, amelybe a mások
pusztulnak bele előbb!
Jaj nektek, akik saját Istenetek parancsára
sem fogadjátok házatokba a menekülőt,
a száműzöttet, de fennen hirdetitek,
hogy aki a ti rombolásotok és pusztításotok
elől menekült világgá, azt is kebletekre ölelitek!
Jaj nektek, mert fél millió elmenekült magyart
magyarnak tartotok, de négy milliót,
aki itthon próbál élni, legszívesebben átnevelnétek,
amint azt apáitok és nagyapáitok tették,
mielőtt ti jöttetek volna!
És jaj nekem, írástudatlannak,.
és jaj skizofrén fiamnak, és jaj autista fiamnak,
mert minden álszentségetek ellenére addig élnek
halálom után a földön, amíg én vagy más gyerekeim
adnak nekik kenyeret, mert még az ő ellátásukra
teremtett intézményeikben sincsen helyük.
Mert kiiratkoztak magyarságukból és az emberiségből
másságukkal, már az anyjuk méhében,
még mielőtt megszülettek volna!
No, jóéjt, puszi!

 

(A vers egyfajta válaszként született Lackfi János: Jaj nektek, farizeusok és írástudók " c. versére.)