Mit mond nekem ma már e táj,
amelyben minden idegen?
Kinézni rá ma szinte fáj,
mert visszanéz rám hidegen.
Mit mond nekem ma már e hon,
amely másoknak hona?
Szinte hálójába fon
a gyűlölet és intrika.
S mit ad nekem ma már e lét?
Talán, ha újabb verseket.
Nem élhetem, mint szép mesét.
A holnap úgyis eltemet.
S mit adok én, te, olvasóm,
életedhez? Ecetet?
Vagy talán csipetnyi só,
amit versem nyújt neked?
Mit mond nekem ma már e nép,
amelyről úgy hírlik, magyar,
mint festett falvédőn a kép?
Szaggatja vaddisznó agyar.
Mit mond nekem ma már e rög?
Hogy nem tulajdonos kapál?
Legyűrte kapzsiság, a gőg.
Tivornya van és maszkabál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.