sűrűn, akár ha zápor hull.
Ennyi kezdet elég egy versnek?
Ragyog a Nap, bár az ég borult.
Reggel korán már megeredt,
de most rés nyílt a felhőzeten.
Ami volt, mind a múltba veszett.
Némán pergetem életem.
Itt ülök kora reggeltől estig,
még nyitom, csukom az ablakom;
de a dolgok értelmüket vesztik
már akkor is, ha nem akarom.
Akár levelüket most a fák,
a lényeget én is úgy vesztem el.
Ami még marad, a törzs, az ág.
És az vajon még áttelel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.