Trágyából palotát

Trágyából ne építs palotát!
Akkor se, ha keményre száradt.
Majd hallod a falakon át,
ahogy szidják jó anyádat.

Hogyha jön a friss havazás,
csak bűzös domb lesz a helyén.
Trágyából ne építs palotát!
Akkor se, ha látod: kemény.

Faldöntögető

Úgy gondoltam: lesz munkám és lesz hitem.
Úgy gondoltam: értelmes lesz életem.
Úgy hittem, teszek valamit népemért.
Reméltem, lesz hű társam, aki megért.

Úgy láttam, kinyílt előttem a világ.
Azt reméltem, eljön majd a szabadság.
Bíztam benne, rám talál a szerelem,
ha rám talált, nem hagy el majd sohasem.

Évek teltek, peregtek a hónapok,
gyermekeim is felnőttek: jó nagyok.
Volt szabadság, volt munka és szerelem.
Nem volt teljes mégsem az én életem.

Hogyha tudnám, mitől lenne teljesebb,
nem csak írnám: élném is a versemet.
Ősz fejemmel, ha lennék fiatalabb,
döngetném az emelkedő falakat.

Egy dolgom van, amit még megtehetek:
nem dobom el soha tisztességemet.
Ha számomra más semmi már nem akad,
verseimmel döntöm le a falakat.

Irány a tengerfenék!

Orbán Viktor gazdaságpolitikája megbukott. A belső fogyasztás élénkítésére, a nagy jövedelmű rétegek adójának a munkanélküliek és a minimálbéren élők tömegeinek kárára történt mérséklésén alapuló gazdaságpolitika, amelynek legfőbb hazai gazdasági "szakértője" Orbán gazdasági minisztere, Matolcsy volt, a nyugdíj megtakarítások elherdálása után ismét a gazdasági összeomlás szélére vitte az országot.
Orbán Viktor Titanicja megint éles kanyart vett a sziklák között, de ezúttal sem azért, mint amiért állítja: azok a sziklák már induláskor is ott voltak, csak éppen a kapitány volt részeg, ezért nem látta őket.
Reméljük, a múlt heti konzultáció után némileg oszlott végre a köd a kormányfő szeméről, ha ugyanez nem is mondható el a legénységről, akik - szokás megint le voltak maradva egy-egy brosúrával a kapitány mögött. De ezt már megszokhattuk: vannak, akik minden irányváltáskor saját tehetetlenségük áldozatává válnak, és csak a FIDESZ hajó belső személyi összefonódásai tartják vissza őket attól, hogy egy-egy kanyarnál csúfosan le ne repüljenek róla. Ilyenek közé tartozik mind a kormányszóvivő, mint a debreceni FIDESZ erős embere, akinek alig 2 hetes jól megalapozott nyilatkozata szerint "nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelcsomagot kérjen a Valutaalaptól", és aki szerint a szervezet magyarországi képviselője „olyan mértékben nincsen tisztában a magyar helyzettel, amely mellett nem is érdemes konzultálni".
Tartok tőle, ez a FIDESZ erős emberére fokozottan igaz, mint azt már a forint válság előtti napokban is bebizonyította. Persze a tárgyalások megindulásáig még elcsaphatja a hasát egypárszor a kapitány, és az is könnyen előfordulhat, hogy egy estély után másnap fájó fejjel ébred, és a repülőgépet Ferihegyről fordítja vissza az IMF küldöttséggel.

Mint azóta tudjuk, valójában majdnem ez is történt.

Hasonló zavarok egyre gyakrabban jelentkeznek a kapitány közvetlen környezetében is.
Persze mi, a fedélközben utazó szállítmány ezekről csak a hajó csikorgó irányváltásaiból és az üzemtérből  rendszeresen kihallatszó csörömpölésből értesülhetünk. Csak az az érdekes, hogy milyen sok utas van ezen a hajón, akiknek olyan erős gyomra van, hogy képes elélni azon a moslékon, amit szellemi táplálékul ad számára a hajót kiszolgáló (lásd még: ministráns, minister) személyzet, és a sűrű, felborulással fenyegető irányváltás során jelentkező hánykolódástól sem hányja tele a hajó fenekét. Ámbár a fedélközben így is egyre nagyobb a hányás szag, a mocsok és az ürülék, ami valahogyan beszivárgott a Kossuth térről.

A Párthíradó ismét hazudott. Tudjuk, régi magyar közmondás: a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Így volt ez Orbán Viktorral a nem volt közgyűlés esetében, így volt ez Gyurcsánnyal, és így van ez Pártunk és Kormányunk TV Híradójával is, többször egymás után. Vajon milyen párt utasításra takarnak ki fejeket szerkesztők a riportfilmek hátteréből? Vajon milyen párt utasításra hazudja a Híradó, hogy a szakszervezetek elhatárolódnak az éhségsztrájkolóktól? A Kapuvári Gábor nyilatkozatából koncepciózusan kiragadott fél mondat a FIDESZ apparátus hazugságpolitikájának része. Ugyanolyan előre megfontolt szándékú eljárás, mint egy bizalmas párttaggyűlésről kiszivárogtatott hangfelvétel egyetlen kiragadott mondatát felkapni és teleharsogni vele a narancs sajtót.

Ugyanilyen hazugság volt az egy kulcsos SZJA demokratikus-igazságos volta is. Ezt is minden FIDESZ szavazó elhitte, rá is fázott. Persze, akik véleményt is képesek nyilvánítani, azoknak jól jött az adócsökkentés, hiszen ők azok, akik Magyar Nemzetet olvashatnak FIDESZ-Híradót nézhetnek és internetezhetnek. Nekik még van miből. Előre ki lehetett számítani, hány forint havi jövedelem az az összeg, ami fölött kell keresni ahhoz, hogy valaki jól járjon az SZJA változáson. Ráadásul még modellezni is képtelennek mizonyult a FIDESZ gazdasági tervező kara, hiszen egy év alatt kiderült, hogy a létminimum körül élők nagy tömegétől még felemelt adókulccsal is képtelenség annyi pénzt beszedni, amit a jól kereső pártklientúrák számára megspórolnak. Azok meg eddigi szokás szerint úgyis elcsalják azt is, amit fizetniük kellene.

Az egészségügyi hozzájárulás bevezetése egyértelmű beismerése annak a hazugságnak, amit a FIDESZ vezérkara terjesztett: nincs szükség a vizitdíjra. A tandíj bevezetése a következő FIDESZ hazugság leleplezése. Csak aki fizet, az mehet egyetemre, de még annak is megmondja a FIDESZ, hogy melyikre, és milyen szakra. Volt ez már így ebben az országban, amikor a Párt kádereinek gyerekei juthattak be az egyetemekre.

Ezt a stílust már volt alkalmunk megtanulni és fölismerni Kádár János rendszerében. Most ismét visszaköszön az egyszer már megdöntött pártállam minden egyéb jelenségével együtt. Lehet, hogy valóban szükség lenne a forradalomra?

Mindeközben a hajó felépítménye megújult. A karcsúsítás jegyében újabb hatalmas lövegtornyok emelkednek rajta, megtömve a hajófenékre irányuló ágyúcsővel a média törvénytől kezdve a farkalatos törvényekig, de az egész Tákolmányt a szétesés veszélye fenyegeti, hiszen hajtóerejét csak az evezősök adják, bozótvágó macsétával és utcaseprő seprűkkel kezükben. Lehet, hogy a konstruktőr-kapitány nem vette észre, hogy újabb két évszázad és három generáció telt el azóta, mióta utoljára működőképes volt ez a fajta típus? Nem kellene végre a vízbe hajítani, hogy felébredjen?

A férfi mind asszonyölbe vágyik

A férfi mind asszonyölbe vágyik,
és ha sokáig nem jut el az ágyig,
mint a kis majom, ki mamáját vesztette,
sír. Hiányzik meleg teste,
amihez ha hozzá bújna,
talán még a szél se fújna
olyan viharosan.

Transzcendencia

A dolgok ma is illeszthetők a Rendbe,
Te is beteheted, ha úgy akarod:
Soha ne aludjál el anélkül este,
hogy át ne gondolnád az eltelt napot!

A dolgokat mind helyükön kell kezelni.
Ez nem más, mint a transzcendencia.
Éppen erről próbál téged elterelni
minden reklám, szónok és a pia.

Mi nem élhetünk kizárólag a mának:
Az ember szíve már nem csak ezért dobog.
Mint a varázsló tüze egykor a sátrak
sorát, úgy világítsuk be a holnapot!

Elalvás előtt

A tizedikről kellene,
az két emelettel magasabb.
Annak szólok majd reggel,
csináljuk meg minél hamarabb.
Annál biztosabb, hogy sikerül,
minél magasabbra mehetek,
megéri fölmászni, kiderül
majd, azt a két emeletet.

Persze nem tudhat róla előre senki.
Csak Anna tudja, egyedül, meg én.
A tizedikre is csöndben kell fölmenni.
Ott lakik az a vén
kutyás banya, aki
folyton ordít az egész világra,
ha a ház előtti
füvön fölmászom egy fára.
Ordítozásával a házban mindenkit
mindig felver,
ahogy a mostohám mondja.
Ő meg jön és egy-két pofont kever
le. Hogy lássák a népek,
van rám gondja.
És mindig megrángatja jó erősen a hajam,
mert szerinte a világon
nincs még egy ilyen haszontalan,
csak nézzem meg a kisöcsémet, lám!
Pedig ő nem is az igazi anyám.

Öcsém se igazi öcsém nekem,
de közülük legjobban mégis őt szeretem,
mert apám nem ver soha
de ő nem szeretni való. A mostoha
anyám szerint is mogorva és hideg,
mint a hó.

Hogy ez a hidegség mit is jelent,
ahhoz én még kicsi vagyok, és nem érthetem.
Legalábbis mindig ezt mondják a nagyok,
de én azért tudom már, amit jól tudok,
azt is tudom, hogy mi vette rá a mamát,
hogy ott hagyjon csapot-papot,
és apám hozzon nekünk egy mostohát,
tudom, hogy az hozta őket össze,
amiről anya folyton azt mondta,
hogy nem megy a bögyömbe.
De ez már igen régi eset.
Akkor a papa meg a mama
folyton veszekedett,
és magukra zárták az ajtót,
hogy ne halljam, hogy a papa
megint szidja a mamát,
de én mindig, mindent hallottam a
vékony falakon át,
és fejemre húztam a párnát,
hogy ne halljam, miről van már megint vita.

Még kilenc sem voltam,
és még a szomszédban lakott a Zita,
aki röviddel azután elköltözött,
hogy a mama itt hagyott engemet és a papát.
És azután nemsokára megjött
a mostohaanyám.
És most már egy ideje Annával azon
töröm a fejem,
hogyan szabadulhatnék el innen
véglegesen,
ezért találtuk ki, ketten,
hogy fölmegyünk két emeletet.

De ezt még meggondolom.
Ma estére, jó éjszakát!
Isten veletek!

A vörös hajú nő

A vörös hajú nőt én nem ismertem.
Csak csevegtem vele írásban este,
és nem is tudhattam, milyen a teste,
csak szellemét érzékeltem,
ahogyan átjött írásban a neten.

Az átütött minden szőkeségen,
amilyenre a haját festette.
A beste! Mert megrémült, hogy
lángoló vörös hajába
pár ősz hajszál került,
így azt hitte magában,
immáron megvénült.

Pedig szelleme nem tesped.
Sőt! Új vállalkozásokba hajtja.
Ő pedig olyan fajta,
aki a kihívásokat
bátran fogadja,
céljától pár hajszál bizony
soha vissza nem riasztja.

Hogy fényképét felidézem
- mit elérhetővé tett "nagy merészen" -,
immáron elteltek azok az évek,
mikor a lencsékbe még kislányként nézett,
de szelleme és bája sem lankad,
így újabb bókokat is bátran fogadhat,
amelyekkel, tudom, teljesebb lesz még élete.

Nagyszerű dolog, ha az ember találhat
egy ilyen csodás másikat barátnak,
és megoszthatja gondolatait vele.