A vörös hajú nő

A vörös hajú nőt én nem ismertem.
Csak csevegtem vele írásban este,
és nem is tudhattam, milyen a teste,
csak szellemét érzékeltem,
ahogyan átjött írásban a neten.

Az átütött minden szőkeségen,
amilyenre a haját festette.
A beste! Mert megrémült, hogy
lángoló vörös hajába
pár ősz hajszál került,
így azt hitte magában,
immáron megvénült.

Pedig szelleme nem tesped.
Sőt! Új vállalkozásokba hajtja.
Ő pedig olyan fajta,
aki a kihívásokat
bátran fogadja,
céljától pár hajszál bizony
soha vissza nem riasztja.

Hogy fényképét felidézem
- mit elérhetővé tett "nagy merészen" -,
immáron elteltek azok az évek,
mikor a lencsékbe még kislányként nézett,
de szelleme és bája sem lankad,
így újabb bókokat is bátran fogadhat,
amelyekkel, tudom, teljesebb lesz még élete.

Nagyszerű dolog, ha az ember találhat
egy ilyen csodás másikat barátnak,
és megoszthatja gondolatait vele.