Nem mi szoktuk. Te szoktad így.
Mi nem szoktuk sehogy.
Nem is lehet nagyon irigy
ránk senki. Nehogy
a példánkat kövesse,
ahogy azon veszekedünk,
hogy mi volt tegnap este,
vagy, hogy mi lenne jobb nekünk.
Túlságosan megszoktam,
hogy mindig hallgatok.
Mindig csak azt gondolom,
hogy nem ér a dolog
annyit, hogy veszekedjem veled,
ilyen semmiségeken.
Közben pedig kiürült
az egész életem.
Én is inkább hallgatóbb vagyok.:)
VálaszTörlésA Lufit bacogatja néha a neje, hogy nem lehet vele vitatkozni. Igen, ez így van, - nem lehet. Miért vitatkoznék valami apróságon, mikor nekem van úgyis igazam.!? A "zasszony", meg had mondja a magáét, frankón el megy a fülem mellett..:-)) Aztán a békesség kedvéért ráhagyom, hogy mégiscsak ő mondja a tutit!:-)), - mert ceretem..Azt utálom, mikor valamit meg kell ígérnem, pl, hogy elviszem ide- oda, vagy elmegyek vele, ide, meg oda. Na azt frankón bevasalja rajtam mondván: "Lufi, megígérted!". Onnantól nincs vissza út, tennem kell a dolgom, mert megígértem.... Soha nem kiabálok, még akkor sem, ha nagyon pipa vagyok. Amit normál hangerővel nem ért meg valaki, azt kiabálva sem fogja..:-)) Mázlista lehetek, mert a "zasszony" se kiabál velem, és nem is ver... Gyakorlatilag a fiamnak volt egy barátnője, (rövid ideig) és mikor elhozta párszor, simán bementek a szobájába, majd csináltak amit csináltak, de a lány többször is megkérdezte a fiam, hogy " a szüleid nincsennek itthon?.. " De igen, válaszolt elsőszülött gyermekem, csak ők nem szoktak hangoskodni...
VálaszTörlés