Írni kellene

Tudom, hogy írni kellene,
de néha lebénul az elme,
és miként a vért a vérkörök,
szállítják az idegrostok örök
pályáin a gondolatot, ami körbe jár,
de alakot nem talál.

Én tudom, hogy írni kellene,
de nincs erő, és nincs miről,
pedig folyton munkál belül,
és éget a gondolat,
ami alaktalan marad,
és nem lehetsz tőle szabad,
míg vers formát nem ölt.

Én tudom, hogy írni kellene.
Más dalt, mint ami eddig szólt a tollamon:
Ami magamnak jó lehet,
másnak úgy nem hagyhatom.
Az írás kényszer is, hiszen
az időt, amit nem új verssel töltök,
nem csak magamtól,
de mástól is elveszem.

Tudom, hogy írni kellene.
Olyan nagyon sok vers nincsen megírva!
Olyan nagyon sok érzelem,
sok vágy és bánat nincs elsírva,
és nincsen elregélve annyi félelem!

Tudom, hogy írni kellene,
de nincs erőm, agyam kihagy,
kezem reszket, ha tollamat
megfogom, és az üres papíron át vele hívat
magához a végtelen.

Tudom, hogy írni kellene,
de néhanap van úgy, hogy semmire
nem képes az ember,
hiába vágyna szebbre,
nem telik erővel, csak erre
a versre itt fenn.