Faldöntögető

Úgy gondoltam: lesz munkám és lesz hitem.
Úgy gondoltam: értelmes lesz életem.
Úgy hittem, teszek valamit népemért.
Reméltem, lesz hű társam, aki megért.

Úgy láttam, kinyílt előttem a világ.
Azt reméltem, eljön majd a szabadság.
Bíztam benne, rám talál a szerelem,
ha rám talált, nem hagy el majd sohasem.

Évek teltek, peregtek a hónapok,
gyermekeim is felnőttek: jó nagyok.
Volt szabadság, volt munka és szerelem.
Nem volt teljes mégsem az én életem.

Hogyha tudnám, mitől lenne teljesebb,
nem csak írnám: élném is a versemet.
Ősz fejemmel, ha lennék fiatalabb,
döngetném az emelkedő falakat.

Egy dolgom van, amit még megtehetek:
nem dobom el soha tisztességemet.
Ha számomra más semmi már nem akad,
verseimmel döntöm le a falakat.