Az árokpartra vágtam magam.
Hogy most hibáztam, nem érdekelt.
A hadnagy nézett tanácstalan:
hisztériáztam, mint eszement.
- Vegye le azt a gázálarcot! -
szólt végül rám, ahogy megsajnált.
- Te állat! Akkor megfulladok!
Most kaptunk egy atomtámadást!
Akkor, ott ketten is lefogtak,
hogy a gázmaszkot levehessék.
Könny és a gázszűrő szénpora
festette arcomat, mint festék.
Nem vagyok magamra büszke, bár
ezért sosem szégyelltem magam.
Ekkorra úgyis mind tudtuk már:
e gyakorlat is haszontalan.
2011. december 4.
Miután az eredeti verzióra kaptam egy kritikát, miszerint a tartalom minduntalan áttöri a formát, és kicsit összeszedettebbnek kellene lennie, ezért újra írtam a verset kicsit rövidebbre, kevésbé ziláltra.
VálaszTörlésEz igazi katona sztori volt?
VálaszTörlésAz volt.
VálaszTörlésGondoltam.
VálaszTörlés