Nap- nap után egy szobában ülve
egy folyó két ága között
az égre mered. Szíve kihűlve,
belőle a meleg kiköltözött.
Felhős az égbolt, nem süt a Nap
fénye sem át felhőréseken.
Falakban a csönd. A szívbe harap.
Fény csak a lámpában terem.
Nappal az álom, éjjel az élet,
amikor a szó zenélni kezd.
Ha valami fáj, szíved téved:
amit érzel azt elfelezd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.