Lehet, hogy én már várom is,
habár tagadni illenék,
hogy átmegy rajtam, és földbe nyom
egy hatalmas lánckerék
Hisz semmi nincs, ami a létben
öröm számomra, élvezet,
itt van, amitől mindig féltem,
soha senki nem ad kezet.
Persze - alighanem, tudom -
csak én látom ezt így belül,
aki szembe jön az úton,
és rám tekint, lehet, derül:
hogy lehet mindig búbaszott,
ilyen vén hülye, mint az, ott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.